Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 21 (177. szám) - Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET, az MDNP
3422 valami tudományosnak látszik, még nem biztos, hogy az. Sőt, leh et rendkívül tudománytalan és a valóságtól elrugaszkodott gondolat. Azt mondják, hogy ez az egészségügy modernizációs programja. Nagyon sokat halljuk ezt a szót. Közben, ha megnézzük a történések sorrendjét, akkor láthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat nem a z egészségügy modernizációs programjának tekinthető, hanem a különféle ígéretek teljesítési kísérlete. Tavaly, amikor a társadalombiztosítás költségvetése elénk került és az év elején tárgyaltuk azt, már elmondtuk, hogy olyat ígért a kormány az egészségügy i dolgozóknak béremelés címén, amit nem tud teljesíteni, mert nincs benne a költségvetésben. Azóta ez most már be is bizonyosodott, de a kényszer már ott van: a kormány elígérte magát erre a pénzre, és most azért, hogy valahogy kiszorítsa az egészségügy kö ltségvetését, kiszorítsa ebből a béremelésnek legalább egy részét, gyors ütemben keresztül akarja hajtani a parlamenten ezt a javaslatot, azt remélve, hogy talán az év végén ebből lesz valami megtakarítás, és a veszteségek, illetve a hiányok nem lesznek ol yan nagyok, mint ami előre prognosztizálható. Azt mondja miniszter úr, hogy nem kívánnak forrást kivonni az egészségügyből. Na, de ha nem emelik az egészségügy forrásait, akkor az infláció kivonja ezt a forrást, mint ahogy ez megtörtént az elmúlt időszakba n is. Igen jelentős mértékben. A különbség csak az volt, hogy míg az előző kormány alatt növekedett az egészségügyre fordított kiadás, akkor azt hallgattuk a jelenlegi kormánypárti képviselőktől, hogy "igen ám, de ez reálértékben csökken", most meg azt hal lgatjuk, hogy nem építettük le megfelelően azalatt az időszakban az egészségügyre fordított kiadásokat sem. De nem felel meg ez a törvényjavaslat a minisztérium által, saját maga által kitűzött céloknak sem. Az, hogy nem felel meg a választási ígéreteknek, már fölösleges is emlegetni, mert a többi sem felel meg. Az, hogy nem felel meg a kormányprogramnak, azt is fölösleges emlegetni, mert a többi sem felel meg. Az, hogy nem felel meg a Népjóléti Minisztériumban kiadott, a kormányprogramból adódó Egészségügy i feladatok című kormányhatározatnak, azt is fölösleges emlegetni, mert tavaly március óta semmi sem felel meg annak. Na de '95 őszén írt a Népjóléti Minisztérium egy ún. modernizációs programot. S mit olvashatunk ebben? "A nemzetközi tapasztalatok egybeha ngzóan bizonyítják, hogy az egészségügy átalakítása hosszú távú feladat, mely kizárólag a rendszerelemek együttes változtatásával oldható meg eredményesen." Nos, kormánypárti képviselőtársaim, ez a törvényjavaslat nem a rendszerelemek együttes változtatásá ról szól, hanem a rendszerelemek egyik, bár rendkívül fontos és nagyjelentőségű részletéről. Szintén, a '95 novemberi anyagból idézek: "Az aktív kórházi ágyak csökkentésének feltétele a diagnosztikus és terápiás részlegek áteresztő képességének javítása, a járóbetegellátás fejlesztése, és a krónikus ágyak számának növelése. A kórház igénybevételi arányának csökkentése akkor lehetséges, ha a háziorvosi ellátás megerősödik, szakmai kompetenciája szélesedik és kialakul a széles körű szakorvosi konzultációs re ndszer. Mindezt ki kell egészíteni a sürgősségi ellátás jól szervezett rendszerének, a mentés és betegszállítás biztonságának, valamint a mind nagyobb arányban jelentkező ápolási igények intézményesített megoldásának." Tisztelt képviselőtársaim, ebből a fe lsorolásból egyetlen pont sem található a megoldottak között. Most mégis arról szól a történet, hogy csökkenteni kell a kórházi ágyak számát. Pedig azt írták, a kórház igénybevételi arányának csökkentése akkor lehetséges, ha mindazt a feltételt teljesített ék. Nos, képviselőtársaim, egyetlen feltételt sem teljesítettek ehhez. Azt mondja miniszter úr, hogy elnyújtva, tovább tartaná bizonytalanságban az egészségügyi személyzetet ez a reform. Ha elnyújtva, de megtervezetten történik egy reform, akkor az áttekin thető és nem tartja bizonytalanságban az egészségügyi személyzetet. De ha egy reformnak nevezett lépés esztelenül, a következményeket végig nem gondolva következik be, akkor nemcsak az egészségügyi személyzet, hanem közvetlenül a betegek állapota látja enn ek kárát, és egy ország számára ez azért mégiscsak fontosabb, mint az egészségügy bizonytalanság érzete, ami szintén nem elhanyagolható.
