Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 21 (177. szám) - Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF, az MDF
3418 Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi e llátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Tisztelt Országgyűlés! Folytassuk munkánkat! Megadom a szót Kis Gyula képviselő úrnak, az MDF képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. KIS GYULA JÓZSEF , az MDF k épviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Ház! Egykor Uttrechtben, Hollandiában járt medikusok körében terjedt el az a szólás, hogy az orvoslás az javítás, hozott anyagból és garancia nélkül. Most, amikor Magyarországon ma az ország lako sságánál csak egészségügye betegebb, akkor ezt a törvényjavaslatot is abból a szempontból kell néznünk, hogy javítást jelente, hozott anyagból készülte, és vane mögötte valami garancia? (11.50) A hozott anyag az valószínű, hiszen az államháztartási refo rm részeként kerül beterjesztésre, annak a folyamatnak eredményeként, amely valóban hozott anyag, hiszen az első hasonló ötletek a világbanki ajánlásban jelentek meg. Hogy javítást jelente, arról engedjék meg, megpróbálok meditálni. Véleményem szerint a b eterjesztett javaslat rossz kiindulásból, alkalmatlan módszerrel és haszontalan megoldásokkal próbálja azokat a tényleg elképesztő feszültségeket feloldani, ami a magyar lakosság egészségi állapotának viharos, gyors rosszabbodása jelent. Hogy ez 198085 tá ján már eszébe jutott az akkor egészségüggyel foglalkozó, és ma is köztünk lévő politikusainknak, azt az egykori reformbizottság, majd a megkezdett reform, egészségügyi reform bizonyítja, amely aztán a '90es években folytatódott, kiteljesedni látszott, és ez az egész mostani előterjesztés ennek a reformnak a visszafordítását célozza. Hogy a kiindulás, a hozott anyag alkalmatlan arra, hogy komolyan ez egy ország több generációira kiterjedő egészségi állapotát meghatározza, ahhoz hadd idézzem a kieli Egészsé gügyi Rendszerkutató Intézet által a Népjóléti Minisztérium megrendelésére készült tanulmányt, amely '95 februárjában készült el, és összehasonlítja a német és magyar egészségügyi rendszer mutatóit. Hiszen az államháztartási reform során egyfolytában azt h alljuk, hogy ez az ország túl sokat költ jóléti kiadásokra, és ezen belül túl sokat költ egészségügyre. A kiadásokkal nem lehet igazán érvelni a kormányelőterjesztés mellett, hiszen míg Magyarország sokkal kisebb GDPnek, nemzeti összterméknek 6%át fordí tja egészségügyre, addig a tízszer nagyobb német nemzeti össztermékből 11%ot fordítanak erre a célra. Tehát nem igaz az, hogy mi túl sokat költünk. A másik állítás: túl sok az aktív kórházi ágyak száma. Mondom, a kieli tanulmány, ami a népjóléti minisztér ium számára készült - tehát nyilván ismernie kell a miniszter úrnak , Magyarország 1992es aktív ágyai a 10 000 lakosra 74,7ben állapítja meg, míg Németország akut ágyait 80,3 ágyban. Tehát nem több, sőt kevesebb az akut ágyak száma. Igaz, hogy az ágyak kihasználtsága Magyarországon mintegy 1015%kal rosszabb, tehát a kórházi ágyak nagyobb hányada áll üresen, de ez annak a következménye, hogy más a finanszírozási rendszer a két országban. Nálunk a DRG, tehát a diagnózis csoportos finanszírozás azt eredmé nyezte, hogy az évek során - és ez a reform nagy eredménye - csökkent az átlagos ápolási idő, mégpedig 9,8 napra az aktív ágyakon, míg Németországban az ennek megfelelő akut ágyakon 13,9. Tehát tovább maradnak ott a betegek, mint a mi ágyainkon, ettől az á gyak telítettsége természetszerűen kisebb. Megjegyzi a tanulmány, hogy ez várhatóan Németországban is rövidülni fog - mármint az ápolási idő , ha ott is áttérnek arra a finanszírozási rendszerre, tehát a betegségcsoportok szerinti díjazásra, 25%ban évent e - tehát négy év alatt kívánják ezt elvégezni , s akkor az ágykihasználtság náluk is hasonló mértékben romlani fog. Tehát a kiindulás mind a ráfordítások abszolút, mint relatív, nemzeti
