Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 21 (177. szám) - Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN, a Fidesz
3414 DR. TROMBITÁS ZOLTÁN , a F idesz képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A törvényjavaslat, amely T/2423. számon fekszik előttünk, az egészségügyi ellátási kötelezettségekről szól és a területi ellátási normatívákról, de valójában igaz i célja a kórházi ágyszám drasztikus leépítése, radikálisan rövid idő alatt. Véleményünk szerint a javaslat kizárólag az ágyszámra koncentrál. A törvényben alkalmazott képlet, a FideszMagyar Polgári Párt szerint nem valamilyen tudományos meggondolás szeri nt jött létre, hanem egy meghatározott cél: 10 ezer kórházi ágy leépítése függvényében számították ki, ehhez igazították hozzá tulajdonképpen a képletet. Ha jól értem, akkor 160 különböző paraméter alapján próbálták meg kiszámolni azt, hogy milyen képletet is alkalmazzanak a normatíva kialakításához, és ez a 160 különböző paraméter már önmagában is magában rejti a hibák lehetőségének számos módját. A Fidesz véleménye szerint valódi reformra van szükség, jó koncepcióra, és ez nem az. Először a felté teleket kell megteremteni, csak utána lehet ágyszámot csökkenteni. A fordított megoldás veszélyezteti a betegellátást. Véleményünk szerint három alapvető problémát kell először megoldani. Az egyik ilyen az alapellátás, a másik a járóbetegellátás, a harmad ik pedig a szociális gondok és az egészségügy összefonódott helyzete, ennek kettéválasztása és ennek megoldása. Az alapellátás kérdésében azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy szükséges a jelenlegi alapellátásban dolgozók számának növelése, mindkét oldalon . Egyrészt a felnőtt betegeknél, a felnőtt alapellátás növelése, már csak azért is, mert a háziorvosi ellátásban igen nagy számban jelennek meg naponta a betegek a háziorvosoknál, és az ottani megfelelő szintű ellátásuk biztosítása - főleg az utóbbi időben megnövekedett lehetőségeik szerint - problémákat okozhat. Azonban ennek a kielégítő megoldása nem biztos, hogy egyszerűen fog kialakulni és megoldódni. Egyrészt azért, mert a háziorvosi ellátásban dolgozók természetesen féltik a számukra eddig kialakult k örülményeket attól, hogy lényegesen többen jelennek meg a háziorvosi ellátás szintjén, és így a számukra kialakított, jelenleg jól működő finanszírozási rendszer rosszabbá válhat, részint pedig azért is, mert az előzőekben is szóltak már arról, hogy ma már egyszerűen adminisztratív eszközökkel nehéz egy új ellátási rendszert az alapellátásban, csak úgy, kialakítani. (11.30) A másik ilyen alapellátásban, a gyerekorvosi alapellátásban kicsit könnyebb lehet a helyzet, hisz a házi gyermekorvosi ellátás nem ter jed ki Magyarország egész területére, körülbelül a 2/3a az, ami teljes házi gyermekorvosi ellátásban részesül, és amennyiben itt gyerekkórházi ágyak, illetve gyerekosztályok bezárására kerülne sor, abban az esetben könnyebbé válna az ittlevő megüresedett orvosi állásoknak a pótlása, mert itt nagyobb a lehetőség. Ez azonban itt is egy sor problémát vet fel, hisz teszem azt, egy Budapesten megszüntetett gyermekorvosi állásból nem következik az, hogy az ott dolgozó gyermekorvos majd valahol egy távoli vidéki faluban tud könnyen gyerekorvosi állást vállalni. Tehát ez mindenképpen számos problémát fog jelenteni, de az alapellátás kérdésének radikális megoldása nélkül, és ez az első pontja javaslatunknak, nem lehet hozzáfogni e probléma széles körű rendezéséhez. A másik ilyen a járóbetegellátás szintjének a javítása és lehetőségeinek bővítése. Véleményünk szerint nagyobb átjárhatóságot kell biztosítani a járóbetegellátásban dolgozó szakorvosok és a kórházban dolgozó orvosok munkájának és lehetőségeinek körében, mint ez több nyugati országban is ismert. Ez további olyan lehetőségeket teremt, amelyek az új reform bevezetését megkönnyíthetik. Jelenleg a járóbetegellátás területén az országban rendkívül nagyok a különbségek, a vidéki legrosszabb megyében a járóbetegellátási óraszám és a budapesti átlagóraszám között négyszeres a különbség, ez tehát mindenképpen egy olyan anomália, amire oda kell figyelni. Itt kell megemlítenem még azt a pontot is, hogy néhány évvel ezelőtti adat szerint, míg Magyarországon egy átlag os polgár 16 alkalommal jelent meg orvos előtt, 16 alkalommal fordult egy évben orvosi
