Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 21 (177. szám) - Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
3394 megkezdése . Az előterjesz tést T/2423. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2423/3. és 6., 7. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Megadom a szót először Szabó György népjóléti miniszter úrnak, a napirendipont előadójának. SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az egészségügy és egyben az államháztartás megreformálásának átalakításának egyik legnagyobb léptékű törvényjavaslatát kezdjük el tárgyalni a mai napon, amely minden bizonnyal kemény, szenvedélyektől se m mentes vitákat fog kiváltani, mint minden olyan javaslat, amely komoly változtatásokat céloz meg egy nagy jelentőségű rendszeren. Ezzel akkor is számolnunk kell, ha mindannyian tudjuk, hogy a törvényjavaslat korántsem előzmény nélküli. Évtizedes, eredmén ytelen racionalizálási törekvések, kronológiai felsorolásától eltekintve, itt most csak arra szeretnék utalni, hogy a kormány egészségügyi programja szellemében a tavalyi évben a népjóléti tárca kidolgozta az egészségügy korszerűsítésének programját, melye t tisztelt képviselőtársaim többsége is bizonyára ismer. A program számba vette az előző kormányzati ciklusban megtett reformlépéseket, azok pozitív és negatív tapasztalatait. Az egészségügy és az államháztartás egészének helyzetét elemezve igyekezett az e gészségügyi rendszert érintő célokat és eljárásokat megfogalmazni. A nyár elején elkészült első változatot, a széles szakmai, politikai és társadalmi vitára bocsátás után átdolgoztuk, és a beérkezett vélemények alapján készült el az a mintegy 400 oldalas k ötet, amely december óta a széles szakmai nyilvánosság érdeklődő képviselőtársaim és érdekvédelmi szervezetek kezében van, és amelynek általában jó visszhangja volt. Szeretném hangsúlyozni, a benyújtott törvénytervezet nem más, mint az ebben a programban k itűzött célok megvalósításának egyik állomása. A javaslat, az egészségügyi szakellátás, a járóbetegszakrendelések, de még inkább a fekvőbeteg intézmények megyénkénti ellátási szükségleteinek, azok szakmai összetételeinek, normatív szemléletű szabályozását célozza meg, egy decentralizált, a helyi érdekegyeztetés keretében lefolytatandó eljárás keretében, megjelölve és egyben megosztva az ellátási felelősséget. Ennek végeredményeképpen, és ez az ami már eddig is indulathullámokat, vitákat gerjesztett, még eb ben az évben 10 ezerrel kevesebb, azaz a mostani 93 ezerrel szemben 83 ezer kórházi ágyon látták el az országban a kórházi ápolásra szorulókat. Az első kérdés, amely ezzel kapcsolatban felvetődik, hogy indokolte ez a lépés. Máské ppen fogalmazva, ha felvállaljuk, marade elégséges kórházi ágy a rászorultak számára. Miután ez a felvetés az egészségügyi színvonaláért egyébként joggal aggódó közvélemény mellett a racionalizálással, máskülönben általánosságban egyetértő szakmai körökbe n is felbukkan, érdemes néhány tényt alaposabban szemügyre venni. Szembe kell végre néznünk azzal, hogy elfogadhatóe, hogy amíg Magyarországon 1994ben 1000 lakos 2625 napot töltött kórházakban, a világ valamelyest fejlettebb részein, ugyancsak 1000 lako s 11001600 napot tölt fekvőbetegintézményben. Elfogadjuke, hogy az ágyak kihasználtsága az elmúlt negyedszázadban 85%ról 70% alá csökkent, akkor, amikor egy ágy éves fenntartása lassan megközelíti a 1,5 millió forintot. (9.50) Tekintsüke természetesn ek, hogy a 10 ezer lakosra jutó ágyak száma az ország különböző térségeiben 65 és 140 ágy között szóródik, akkor, amikor a legalacsonyabb értékek éppen a legrosszabb egészségi mutatókkal jellemezhető megyékben van? Hunyjunke szemet afölött, hogy egyes sza kterületeken elviselhetetlen zsúfoltsággal, máshol kongó kórtermekkel találkozunk. Most, ha sok pénzünk volna, a leggazdagabb országok közé tartoznánk - vélem én , ezt akkor sem volna szabad vállalni, mert igazságtalan, méghozzá mind a betegek, mind az eg észségügyben dolgozók szempontjából. Ráadásul - kelle mondanom - nincs is sok pénzünk. Olyannyira nincs, hogy a
