Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 20 (176. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
3301 Fontosnak tartom azt, h ogy az infláció hónapról hónapra ebben az évben is csökkent, akkor is, hogyha az a kitűzött cél, ami elhangzott, hogy 20%os infláció legyen, talán csak december hónapra, az egyéves összehasonlításban tartható. Fontosnak tartom azt is, hogy noha a bérek va lóban csökkentek, a reálbérek nagyobb ütemben csökkentek, mint gondoltuk, ez egy dologgal magyarázható és korrigálható is, és ez a lényeg, az, hogy a versenyszférában gyakorlatilag nem csökkentek a reálbérek, miközben a közalkalmazotti szférában nagyon erő sen. Bízom abban, hogy a következő hónapokban is visszamenőleg életbe lépő megállapodásnak megfelelő béremelések korrigálják a közalkalmazottak e hátrányára elszenvedett bérversenyt, és valamelyest kompenzálják őket. (15.30) A legfontosabbnak azt tartom, hogy a makrogazdasági mutatók alapot adnak arra, hogy optimisták legyünk a jövőre nézve, és azt gondolom, hogyha Csépe Béla úr azzal zárta a hozzászólását, hogy a valós helyzet annál rosszabb, mint amiről a pénzügyminiszter úr beszélt, akkor komoly aggodalommal kéne arra gondolnunk, hogy mi lenne, hogyha Csépe Béla úr lenne a pénzügyminiszter. Vajon milyen csomagot állítana most össze, hogyha a mostani sokkal kedvezőbb helyzetet a tavalyihoz képest (Az elnök megkocogtatja a poh arát.) is ilyen kedvezőtlennek ítéli meg. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Szabó Iván frakcióvezető úr, MDNP. Megadom a szót. DR. SZABÓ IVÁN (MDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előbbi vitába azért nem kívántam beleavatkozni, mert napirend előtti felszólalásom nem kettő, hanem öt percben ennek az első negyedévi statisztikának egy elemére kíván kitérni. Nos, annyit szeretnék elöljáróba n elmondani, hogy azt hiszem, abban nincs vita közöttünk, hogy a XX. század embere előtt általában a hatékonyság az, amelyik, mintegy kívánatos elérni szándékozott cél ott lebeg. Ennek a hatékonyságnak, vagyis minél kisebb ráfordításnál minél több produktu mnak az elérése az iparban és egy nemzetgazdaságban a termelékenységgel fejezhető ki, vagyis ugyanakkora létszámmal mennyivel több terméket lehet előállítani, vagy ha ennek a pandanját nézem, ugyanazzal a bérrel hogyan lehet jobban gazdálkodni és hatékonya bban. Én azt hiszem, amikor arról beszélünk, hogy Magyarországon világpiaci árakhoz viszonylag nagyon alacsony bérek tartoznak, emögött eddig meg lehetett jeleníteni azt az alapvető problémát, hogy Magyarország átlagos termelékenységi szintje jóval alacson yabb az európai átlagnál és ebből természetszerűen következik, hogy a bérek is elmaradottabbaknak kell lenni, mint az európai átlag. Azonban az első negyedévi statisztika ebből a szempontból nem jó üzenet a magyar társadalomnak, nem jó üzenet általában azo knak, akik a hatékonyságban, a termelékenységben, az ország felemelkedését látják, és joggal látnák ebben. Az egy más kérdés, hogy a társadalom egészére igaz az, hogy az első negyedévben is erről az előbb nem esett szó, 10%os termelékenységnövekedés követ kezett be ebben az országban, és ez országos átlag, és ehhez az országos átlaghoz 6%os reálbércsökkenés tartozik. Még akkor sem, ha ez a reálszférában nem ilyen mértékű csökkenés, de valamelyes csökkenés ott is van. Nagyon rossz üzenet, hogy minél produkt ívabban termel ez az ország, annál jobban elmarad a jövedelmében, nemhogy követné a termelékenység emelkedését, hanem még el is marad attól, akkor szinte az a kérdés vetődik fel, nem érdemes nekünk sem technikai fejlesztésbe, innovációba fognunk, nem érdem es átvenni a külföldi modern technikát, mert minél modernebben termelünk, annál kevesebbet fogunk keresni. Főleg nem igaz egy olyan társadalomban, ahol az előbb említettek alapján az a helyzet alakult ki, hogy nem vitathatóan Magyarország termelékenységi s zintje
