Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 14 (175. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - VARGA LAJOS (MSZP):
3208 j avaslatról szól a vita a továbbiakban. Már túl vagyunk a vezérszónokok, illetve a bizottsági vélemények meghallgatásán. Amikor egy koncepcióról beszélünk, akkor alapvetően mindig felmerül a kérdés, hogy mit is tartalmazzon egy koncepció. Természetesen a kö zlekedéspolitikánál is egyértelműen előjött a hozzászólásokban ez a dilemma, és ebből kiindulva úgy gondolom, hogy én is elmondom, hogy erről mit gondolok. Általánosságban az a vélemény, hogy egy koncepció lehetőleg az időbeni, tehát a mai időpontból kiind ulva egy lehetséges választ fogalmazzon meg a fejlesztésekre és ez a lehetséges válasz igazodjon az adott időpont vagy időszak pénzügyi lehetőségeihez. A másik válasz szintén az adott időpont feltételrendszereiből indul ki, ugyanakkor viszont azt mondja, h ogy ne kössük magunkat minden áron a pénzügyi lehetőségekhez, hiszen ha a napi pénzügyi helyzetből indulunk ki, akkor igencsak földhöz ragadt elképzeléseket lehet letenni, megtervezni. Talán nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy én inkább az utóbbi vál aszt fogadom el, tehát azt, hogy egy hosszabb távra szóló koncepciónak nem a mai pénzügyi helyzetből kell kiindulnia, hanem igenis a mai állapotokból egy jövőképet kell megfogalmazni és a jövőképbe illesztve kell azokat a feladatokat konkretizálni, amelyek et meg kell valósítani 51020 éven, tehát egy hosszabb időtávon belül, amit a közlekedéspolitikai koncepció megfogalmaz. Természetesen lehet vitatni ezt a választ, és lehet azt mondani, hogy ilyen időtávra nem lehet tisztességes válaszokat adni, hiszen a körülmények elég gyorsan változnak, és bizony jósnak kell lennie annak, aki mondjuk húsz év távlatában akar megfogalmazni feladatokat. Én mégis azt mondom, hogy az elmúlt történelmi példáink is azt mutatják, hogy igenis lehet tisztességes, hosszú távú vála szokat adni. Többször elhangzott a Házban Széchenyi idézet, Széchenyi közlekedéspolitikáról szóló törvényjavaslata, amely, mint tudjuk, most már nyugodtan mondhatom, hogy tudjuk, hogy bizony egy igencsak hosszú időszakot ölelt át, és igencsak olyan állapot okból indult ki, amikor Magyarországon sem a vasút, sem a közút, sem pedig a hajózás nem volt olyan állapotban, ami feljogosította volna arra, hogy azokat a célokat tűzze ki, amely célokat kitűzött, és amely célokat az Országgyűlés és a király is elfogadot t. Mint tudjuk, az utódoknak jutott az a feladat, hogy ezeket meg is valósítsák. A megvalósítás körülbelül a századfordulóra, az első világháború előtti időszakra tehető. Tehát ha figyelembe vesszük, hogy 1848 és mondjuk a századforduló között 52 év telt e l, akkor bizony nem mondhatjuk azt, hogy ez egy rövid adott időpontbani gazdasági helyzetből kiinduló koncepció volt, hanem igenis a fejlődés lehetőségeit tükröző, a fejlődést megjósoló koncepció volt. A kérdés az, hogy a jelenlegi szakemberek képeseke ar ra, hogy egy ilyen jövőbe látó, akár csak egy 10 vagy 20 évre szóló koncepciót meg tudjanak fogalmazni. (11.40) Itt az előző napirend a kamarákról, pontosabban az építészkamaráról szólt, de ennek kapcsán a hozzászóló vezérszónokok általában a mérnökkamarák at emlegették, és kivétel nélkül mindenki a jelenlegi mérnöki kamarákban tömörülőket úgy minősítette, hogy kiváló szakemberek, a saját érdekeiket és az ország érdekeit természetesen mindenkor szem előtt tartó, józan gondolkodású szakemberek. Nincs okunk te hát - nekem személy szerint legalábbis nincs okom - kételkedni abban, hogy tisztességes, normális jövőképet tudnak fölvázolni, és ebben a jövőképben megfelelő programokat tudnak a közlekedéspolitikával kapcsolatban is elmondani. Természetesen a következő p robléma az, hogy a nemzetközi körülmények is igen gyorsan változnak, tehát bármennyire is feltételezzük azt, hogy megfelelő válaszokat tudunk adni, a nemzetközi körülmények ezeket időnként igencsak drasztikusan befolyásolhatják, mint ahogy például a déli s zomszédunknál éveken keresztül folyó háború bizony igencsak meghatározta ennek a térségnek a közlekedését, és így természetesen a közlekedéspolitikáját is.
