Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 14 (175. szám) - A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF
3203 A felsorolt kamarai feladatok közül - amelyeket a törvénytervezet úgy aposztrofál, hogy legalább ezeket létre kell hozni - szeretném kiemelni annak a fontosságát, hogy nagyon nagy szükség van a minőségvédelemmel, minőségbiztosítással és minőségellenőrzéssel foglalkozó szakemberek, műszaki ellenőrök és e tevékenységbe beépített minőségbiztosítással, minőségellenőrzéssel fogl alkozók bátorítására és biztatására ahhoz, hogy - természetesen ezen a két kamarán belül - megteremtsék önálló szakmai kamarájukat, mert ez a magyar műszaki fejlődésnek, tervezői, szakértői mérnökök és építészek előrelépésének az egyetlen kitörési pontja. (11.10) Nem mennyiségileg, hanem minőségileg kell előrelépni - és ez a törvénytervezet ennek a minőségnek, a minőség biztosításának és ellenőrzésének is a záloga lehet. Ezért a FideszMagyar Polgári Párt is javasolja, hogy a vitát követően minél pontosabba n és minél gyorsabban fogadja el a parlament, és kerüljön alkalmazásra. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Megadom a szót Dávid Ibolya képviselő asszonynak, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónokának. Őt soron követi Barsiné Pataky Etel ka képviselő asszony, a Magyar Demokrata Néppárt vezérszónoka. DR. DÁVID IBOLYA , az MDF képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Popper Péter "Belső utak" című könyve egy nagyon bölcs mondással kezdődik: mielőtt megszólalunk, gondoljuk végig, hogy mondandónk igaz, lényeges és jóindulatból fakade, és csak akkor szóljunk. Így, hatodik vezérszónokként felszólalva feltétlenül hozzá kellene tennem azt: és hogy csak olyanokról beszéljünk, amit előttünk még nem mondtak el. Ezért igen nehéz helyzetben vagyok hatodik felszólalóként, mert úgy tűnik, hogy ez egy jó törvényjavaslat, és mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők egyetértenek a koncepciójával, lényegi, tartalmi, elemi kérdéseivel, ezért én csak azokról a kérdésekről s zeretnék beszélni, amelyeket még nem érintettek a felszólalók. A gazdasági és a szakmai kamarák a magyar jogrendszerben már egy egész valóságos láncolatot képeznek. Örömmel tapasztaljuk több év távlatából, hogy a kamarai törvényalkotás terén azok az alapok , amelyeket az Antallkormány megteremtett, bizony, olyan értéknek minősültek, amely egy más szemléletű kormány által is folytatható. A törvényjavaslattal, annak céljaival és a célok eléréséhez szükséges megoldási technikákkal a Magyar Demokrata Fórum egye tért. A törvényjavaslatnak az a fő jellemzője, hogy a mérnöki szakma keresi a helyét és a korábbinál sokkal jobb működési feltételeit. Azok a jogok és feladatok, amelyek a törvényjavaslat értelmében megilletik ezeket kamarákat, úgy hiszem, nem vitathatók. A törvényjavaslat kapcsán azonban felvetődik egy fontos elvi kérdés, amelyet legutóbb az igazságügyi szakértői kamarákról szóló törvénytervezet vitájában vetettem fel: meddig menjünk el a kamarák elismerésében? A kamarákkal kapcsolatos új magyar jogi szabá lyozások kialakításának 1991ben, a kezdeteknél, az Antallkormány idején, az volt a lényege, hogy a szakmai kamarákat olyan szakmák esetében indokolt alapítani, amely szakmák gyakorlásánál a morális és az etikai szempontok hangsúlyos figyelembevétele font os. Ehhez a kodifikációs elvhez képest mára már parttalanná vált a szakmai kamarákat létrehozó jogalkotás. E törvényjavaslat kapcsán is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy fogalmazza meg és tegye nyilvánossá a kormány azt, milyen elképzelései vannak további szakmai kamarák létrehozását illetően a jövőben. Foglaljon állást a kormány abban, hogy követie a korábbi kormányok által figyelembe vett szabályozási alapvonalat vagy attól el kíván térni, és ha el kíván térni, akkor szeretnénk, ha erről a szándé káról - a törvényhozás jobb tervezhetősége érdekében - időben megismerhetővé tenné elképzeléseit. Ha ez elmarad, akkor várhatóan annak leszünk tanúi, hogy a különböző szakmák és csoportosulások kemény és elvi alapon alig mederben tartható versenyt vívnak m ajd a kormánynál és nálunk, itt, a törvényhozásban, státusuk tisztázása és a
