Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 14 (175. szám) - A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TAMÁSSY ISTVÁN, az SZDSZ
3191 Felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy a két kamara együttesen több mint huszonegy eltérő szakterületet fog össze. E területek szakmai társadalmi szervezetei - úgymint a Magyar Építészek Szövetsége, a Mérnökegylet, a Magyar Urbaniszt ikai Társaság és az Építéstudományi Egyesület , valamint a kamarák viszonyát vizsgálni, illetve tisztázni célszerű. A törvényjavaslat jogszabályszerkesztési és nyelvtani szempontból kiérlelt, jól megoldott. Összefoglalva: a bizottság a törvényjavaslat pa rlamenti beterjesztését szükségesnek tartja, tartalmilag és szerkezetileg azzal egyetért, általános vitára alkalmasnak tartja, egyben kéri az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. A bizottság ajánlását egyhangúlag hozta meg. Kö szönöm. (Taps.) (10.10) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Fritz Péternek, a gazdasági bizottság előadójának. - Megkérdezem a gazdasági bizottságot, hogy kíváne előadót állítani? Senki nem jelentkezik. Köszönöm szépen. Tisztelt Orsz ággyűlés! Most az egyes képviselőcsoportok vezérszónokai fejtik ki álláspontjukat, a házbizottság ülésén létrejött megállapodásnak megfelelően, legfeljebb 1515 perces időtartamban. Megadom a szót először Tamássy Istvánnak, aki a Szabad Demokraták Szövetsé ge képviselőcsoportjának vezérszónoka. Őt követi majd Lányi Zsolt, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja részéről. Megadom a szót Tamássy Istvánnak, a Szabad Demokraták Szövetsége vezérszónokának. TAMÁSSY ISTVÁN , az SZDSZ képviselőcsoport részérő l: Köszönöm elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A napokban baráti körben beszélgettem az Országgyűlés törvényhozói munkájáról. Nehezményezték, hogy olyan relatíve kis kört érintő törvényekkel is foglalkozunk, mint például a mérnökök és építészek kamaráir ól szólók. Vélekedésük szerint időnket más fontosabb, nagyobb társadalmi csoportokat érintő törvényekkel kellene hasznosan és értelmesen eltöltenünk. Elgondolkodtatott ez az álláspont, mivel véleményem szerint egy törvényhozói kör munkájának hasznosságát v alóban hatékonyságán lehet lemérni. Mi az oka tehát, hogy most mégis maximum 56000 ember munkavégzési feltételeinek kialakításán dolgozunk? Hatékonyak vagyunke? Mi indokolja e kör közjogi testületeinek életre hívását, munkavégzési körülményeinek és felté teleinek önigazgatási keretek közé helyezését? A kérdésre többféle választ adhatunk. A hivatkozó típusú válaszban rá kell mutatni arra a precedens értékű tényre, hogy az elmúlt parlamenti ciklusban már több szakmai, így az orvosi, a gyógyszerészi és ügyvéd i kamara is létrejött. A realisztikus hangvételű válaszban rámutathatunk, hogy létszámtól függetlenül, azok a szakmák, melyek évente százmilliárd nagyságrendben döntenek a nemzeti vagyon alakulásáról, nem lehetnek, nem működhetnek kellő szabályozás nélkül. Ezt a luxust a magyar állam egyszerűen nem engedheti meg magának. A törvénytervezet részletes elemzésében a feltett kérdésekre további válaszokat tudok adni. Ezt megelőzően azonban szükségesnek látom az egész kérdéskört röviden, történelmi összefüggésében is bemutatni. A jelenlegi mérnök- és építészszervezetek elődjeinek a céhszervezetek tekinthetők. 1866ban alakult meg a Magyar Technikusok Egyesülete, majd 1867ben Magyar Mérnökegylet jött létre, míg 1871ben az építészek súlyát elismerve, Magyar Mérnök- és Építészegylet alakult. 1872ben az első ipartörvény megszületésével a céhek hivatalosan is megszűntek. Ezt követően a többszöri kormányzati és egyesületi küzdelem végén, 1923ban alakult csak meg a Magyar Építész Kamara.
