Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
3115 amit Bleyer képviselőtársam igényelt, és amire utaltak nagyon sokan mások, arra, hogy azt, ami most a parlamentben elindult, vigyük tovább - erre szeretnék ígéretet tenni. És természetesen arra, hogy a vitának a tanulságait a kormány a maga munkájában az elkövetkezendő hónapokban feltétlenül hasznosítani fogja. Megköszönvén részvételüket, érdeklődésüket, hasznos, okos, érvelő kijelentéseiket, bírálataikat, kritikáikat, köszönöm szépen a figyelmüket és azt, hogy részt vettek és kitarto ttak a vitában. (Taps.) Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bogárdi Zoltán képviselő úr. Megadom a szót. BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Félidőben vagyunk: a kormányciklusból kettő év eltelt, és várhatóan kettő év van hátra. Ilyenkor át szokták tekinteni ágazatonként a kormány tevékenységét, mit tettek meg, mi az, amit még várhatunk, hogy a kormány megtesz ebben a négyéves ciklusban. Sok jót nem mondhatunk, de konkrétan a mezőgazdaság, illetve a vidék dolgai rendkívül rosszul állnak, még annál is rosszabbul, mint általában az ország ügyei. Onnan kell elinduln unk, hogy mit is ígért ez a kormány annak idején, amikor hatalomra került? Azt is át kell tekintenünk természetesen, hogy ebből mit valósítottak meg, mit kapott a magyar vidék, milyen helyzetben van most a magyar vidék. A választási eredmények azt mutatják , hogy a magyar vidék rendkívül nagy várakozással volt az új kormány iránt. Egyéni körzetekben 165 kormánypárti képviselő jutott a parlamentbe, ugyanakkor az ellenzék oldaláról mindösszesen 8. Ez egy óriási siker, és ehhez a sikerhez nagymértékben hozzájár ultak azok az ígéretek, amelyek a választási kampányban elhangzottak. Csak néhányat szeretnék ebből felidézni, ugyanis mindre nem volna időm. Elsősorban azt ígérte a kormányzat, hogy a mezőgazdaságnál mintegy 100 százalékos állami támogatásra van szükség, és hatalomra kerülés esetén ezt a mezőgazdaság meg is kapja. "Meg kell menteni a vidéket!" - hangzott el több oldalról is, bár erre én jómagam is, és néhányan, akik ismerik a vidéket, azt mondták, nem megmenteni kell, inkább a megmaradását kell biztosítani . Ígértek támogatást szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, ígérték a földhivatalok megerősítését, természetesen a földkiadás befejezését és az agrárintézményrendszer erősítését is. A vidéki választók joggal hitték, hihették, hogy folytatódik az a vidékb arát politika, ami az előző ciklusra jellemző volt, csak elmaradnak a hibák. Elmaradnak azok a hibák, amelyeket ők hibának tartottak, és megvallom férfiasan, magam is rengeteg hibát véltem felfedezni az előző ciklus agrárpolitikájában. Elmaradnak a szerenc sétlen, végig nem gondolt intézkedések stb., stb. De mi történt? Mi történt ehelyett? Azt kell mondanom, az ígéretekből szinte kivétel nélkül semmi sem valósult meg. A vidék a kormányváltást, illetve az azóta történteket egyértelműen hátránnyal élte meg, és úgy hiszi ma is, hogy a folyamatok az ő hátrányára, azaz a vidék hátrányára történnek. Pesszimisták, joggal pesszimisták a vidéki emberek a jövőjüket illetően, és ez rendkívül tragikus, veszélyes folyamatokat indíthat el. Én errő l itt a parlamentben már néhányszor beszéltem.
