Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
3110 Itt, a vita során sokszor kétpercesekből tudtuk meg, hogy végül is milyen elképzelések vannak, és még kormánypárti képviselők sem voltak teljesen egyöntetűek abban, hogy mit is akar jelente ni akkor ez a felosztókirovó rendszer. Hiszen volt olyan időszak, amikor éppen generációkat akartak kivenni a rendszerből; most arról szól a történet, hogy bizonyos generációknak bizonyos százalékát akarják áthelyezni a másik rendszerbe. Még egy lényeges kérdés: ha Magyarországon tőkefedezeti rendszer működött volna, mielőtt ez a nagy gazdasági átalakulás kialakult, az sem mentette volna meg a megállapított nyugdíjakat az értékvesztéstől - és ez érvényes a jövőre is; a tőkefedezeti rendszer erre sem nyújt garanciát - mondom ezt kormánypárti képviselőtársaimnak. A felosztókirovó rendszer garanciája a törvényekben és a társadalmi rétegek és korosztályok közötti szolidaritásban van. A felosztókirovó rendszer garanciát nem nyújt egy gazdasági krízisre; mint a hogy nem nyújtott a második világháború hatalmas kataklizmájára sem. Tehát nem egy örökérvényű megoldásról van szó. Nos tehát, miről szólt az, amit én mondtam? Mert kormánypárti képviselőtársaim mindig várják az ember javaslatait - tehát mondom. Azt mondta m önöknek: jelentős mértékű tbjárulékcsökkentés. Igen, a jelentős mérték nem 2 százalék, tisztelt képviselőtársaim; és nem egy majdani jövőben, hiszen az önök tervei szerint megosztják a jelenlegi járulékot, de a munkaadónak avagy a munkavállalónak ugyanú gy be kell azt fizetnie valahová. Tehát gyakorlatilag egy jelentős mértékű járulékcsökkentést csak további államháztartási hiány, és ezáltal inflációgerjesztés által tudnak előállítani. Nos, jelentős mértékű tbjárulékcsökkentés, mondjuk, a munkaadói járul ék 30 százalékra csökkentése - a hatásai hogyan jelennek meg ennek? Természetes, hogy nő a befizetési hajlandóság - ez az adórendszerben is kimutatható , emellé csatlakoztatni lehet egy nagyon kemény és határozott behajtási rendet. De ennek következtében csökken a költségvetés kiadása is, képviselőtársaim; hiszen a költségvetés is igen jelentős tbjárulékterheket visel. Ha csökken a költségvetési kiadás és növekszik a foglalkoztatás - hiszen a munkaadók számára a foglalkoztatás terhei csökkennek , azáltal tovább növekszik a befizetési hajlandóság. De szinte azonnali hatásban csökkenni kezd az infláció; és ez tovább csökkenti a költségvetés kamatkiadásait. Az ország versenyképessége növekszik - és így tovább. Ez a folyamat beindít a jelenlegi, önmagát rontó és állandóan alacsonyabb és alacsonyabb szintre pörgő negatív folyamatok helyett egy önmagát erősítő és felfelé emelő folyamatot. Képviselőtársaim mosolyognak azon, hogy milyen elképzelés ez. Hiszen addig mi lesz? Valóban, ez volt az alapkérdés. Megvalósí tunk egy jelentős mértékű járulékcsökkentést; tudjuk, ennek a hatása az lesz, hogy a gazdaság beindul, majd a gazdaság növekedésével végre elérjük, hogy alacsonyabb járulékszinten ugyanannyi vagy még magasabb a befizetett összeg. Csak a kettő között van eg y időszak, amit át kell tudnunk hidalni. Az a kérdés, hogy ezt hogyan tegyük? Nos, képviselőtársaim, lehet erre programot készíteni; méghozzá olyat, amit véleményem szerint - mint egy nagy lélegzetű és a korábbiakat már túlhaladó gazdasági programként - el lehet vinni a nemzetközi pénzügyi körök elé. Számításaink szerint az a folyamat, ami egy ilyen jelentős mértékű járulékcsökkentésre beindulna az országban, mintegy egymásfél - maximum két - év múlva ugyanazt a járulékbefizetési szintet éri el, mint ahol most vagyunk. Csak eközben a gazdaság jelentős mértékben fellendül, és minden további lépésünket megkönnyíti, még az olyan típusú nyugdíjreformot is, amit önök itt felvázoltak. Mert a tőkefedezeti rendszert nem általában és elviekben ellenezzük - a Néppár t legalábbis nem , csak azt a módját, ahogy önök most itt megpróbálják ezt megvalósítani. Tehát egy előre megtervezett programban, előre megtervezett társadalombiztosítási, jelenlegi mértékű tbjárulékkal megtervezett költségvetésre vé gre kell hajtani a járulékcsökkentést, és ebben meg kell egyeznünk a nemzetközi pénzügyi körökkel. Nem hitelt kell felvenni, képviselőtársaim - csak egy tartalékot a háttérben. Mintegy kétmilliárd dollár kellene ehhez, amit nem is venne fel az ország, csak mindig abban az ütemben, amennyi éppen hiányzik a társadalombiztosítás
