Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
3055 kellene a gazdaság teljesítőképességét, szig orítani kellene a járulékbehajtó tevékenységet. Amikor önök erről a drasztikus korhatáremelésről beszélnek, ne felejtsék el azt sem, hogy kormányzásuk két éve alatt sikerült a családtámogatási rendszert, a szociális ellátórendszert alapjaiban megrázni, le építeni. Az infláció 30 százalék körüli, az átlag korhatár ma Magyarországon 62 és fél év. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Milyen korhatáré? - Zaj a bal oldalon.) A kormány korhatáremelési javaslatát nem tudjuk támogatni. Tisztelt Képviselőtársaim! A mi javaslatunk a nyugdíjreformra más, mint a kormányé. Tudjuk, hogy nincs olyan megoldás, ami mindenkit kedvezőbb helyzetbe hoz, és felelősen azt sem ígérheti senki, hogy a nyugdíjreform rövid távon több nyugdíjat jelent majd mindenkinek. Javaslatunk legfőbb előnye az, hogy igazságosabb lesz a rendszer. Mit is javaslunk konkrétan? Egy olyan háromlépcsős nyugdíjrendszert, amelynél minden lépcső más forrásból keletkezik, ezért lényegesen stabilabb, mint a jelenlegi, csupán a bérekre kivetett járulékokból táplál kozó rendszer. Az első lépcsője az állampolgári alapnyugdíj. Ez egy egységes összegű ellátás lenne, és ezt az összeget bizonyos életkor után mindenki megkapná. Ily módon egy alapjövedelmet biztosítana azok számára is, akik egyébként nem szereztek jogosults ágot a nyugdíjra. Ennek az alapnyugdíjnak a nagysága a költségvetés és a Nyugdíjbiztosítási Alap közötti feladatmegosztástól függ. Az alapnyugdíj bevezetése nem érinti a már meglévő megállapított nyugdíjakat, itt csupán egy technikai jellegű kettébontásról lehet szó. Érinti viszont azt a 100200 ezer időskorút, akinek a korábbi rendszer hibája miatt nincs nyugdíja. A második lépcső az úgynevezett munkanyugdíj lenne. Ez az az ellátás, ami leginkább hasonlít a jelenlegi nyugdíjra, hiszen nagysága a ledolgozot t időtől és a keresettől függ. Itt kell megszüntetni a nyugdíjrendszer belső igazságtalanságait okozó anomáliákat. A jelenlegi rendszerben a havi átlagkereset degresszíven, tehát csökkenő mértékben számít bele a nyugdíjalapba. Azaz minél magasabb valakinek a fizetése, annál kisebb részét veszik figyelembe a nyugdíja megállapításánál. Ráadásul azt a bizonyos táblázatot, aminek alapján ez a számítás történik, a kétszámjegyű infláció ellenére évek óta változatlanul hagyták. Ennek következtében az újonnan megál lapított nyugdíjak valóságos értéke évről évre kevesebb. Ehelyett egy olyan rendszerben gondolkozunk, ahol az egyéni befizetések nyilvántartása alapján a nyugdíj alapja arányos az élet során teljesített befizetésekkel, és ezzel igazságosabb lesz. Ennek az egyik technikailag egyszerű megoldása a pontrendszer, ahol a befizetéseket például a mindenkori átlagbér arányában tartják nyilván, és így a befizetések indexálása a nyugdíjba menetelkor érvényes átlagbér alapján történik. A jelenlegi rendszer másik igazsá gtalansága, hogy az a bizonyos skála, amelynek segítségével kiszámítják a havi átlagkeresetből a szolgálati idő alapján a tényleges nyugdíjat, azoknak kedvez, akik keveset dolgoztak, és bünteti azokat, akik hosszabb ideje dolgoznak. A szolgálati idő hosszá nak ez a kezelése igazságtalan és a nyugdíjasok egyik legfőbb sérelmét jelenti. (11.30) Ezért javaslatunk: a nyugdíjskála lineáris legyen, tehát minden ledolgozott év egyformán számítson a nyugdíj megállapításánál. Az általunk javasolt rendszer harmadik lé pcsője a kiegészítő nyugdíjbiztosítások rendszere. Ez lenne az a tőkefedezeti elem, amiről önök a kötelező rendszeren belül beszélnek. Ellentétben a kormánnyal, mi úgy gondoljuk, hogy ezt az elemet meg kell hagyni a szabad szerződéskötés körében, és az áll amnak a befektetések biztonsága feletti őrködés, valamint az öngondoskodás ösztönzésén kívül nincs más szerepe. Belátjuk persze, hogy ez a megoldás kevesebb hasznot juttat a kormány pénzügyi klientúrájának... (Zaj az MSZP soraiban.) .., mint ha törvényi ver dikttel köteleznénk a polgárokat befizetésre, de a nyugdíjreformnak talán mégsem az ő boldogításuk az elsődleges célja. Pokorni Zoltán képviselőtársammal beadtunk egy olyan önálló javaslatot, amely arról szól, hogy a gyermekek után korhatárkedvezmény járna . Ez a javaslat konkrétan arról szól, hogy három gyermek után öt évet, két gyermek után három évet, egy gyermek után pedig egy évet kapna
