Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 7 (172. szám) - A Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
3019 Mint említettem az előbb, nem véletlen, hogy más államok mily mértékben tartózkodtak ettől a módszertől, és más módon próbálták kezelni ezt az ügyet. Az előbb képviselőtársam Dániát emlí tette. Nem tudom, hogy Dánia most előbb vagy hátrább vane ebben a kérdésben - ezt majd megítéli a történelem , de vitathatatlanul sokkal toleránsabb ebben a kérdésben, ennek ellenére az új jogintézmény bevezetése mellett döntöttek, mert azt tartották kev ésbé veszélyesnek. Önök az Alkotmánybíróság javaslatára hozzányúltak a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvényhez, és az élettársi viszonyra vonatkozó definícióból kivették azt a részt, ami egyértelművé tette azt, hogy ez különneműek kapcsol atrendszere, különneműek élhetnek ilyen kapcsolatban. Ez rendkívül rossz megoldás, és fölöslegesen teremt olyan helyzetet, amiben, mint említettem, a fiatalkorúak - akiknél még nem kialakult az, hogy milyen az elfogadott kapcsolatrendszer - eltévedhetnek. Ez borzalmasan veszélyes, és mint említettem, az Alkotmánybíróság - ezt a veszélyt látva - nem véletlenül ajánlott más megoldást. Tudnunk kell, amikor egy törvényt tárgyalunk, illetve amikor a kormány egy törvényt előterjeszt, hogy a társadalomban azzal a kezelendő problémával, kérdéssel kapcsolatban milyen a vélemény. Teljesen figyelmen kívül hagyta a kormány azt, hogy a statisztikai felmérések a társadalom túlnyomó többségében megvető, messze elutasító magatartást regisztráltak. Ezt nem szabad figyelmen k ívül hagyni, amikor egy törvény elkészül. A szavazatok megkönnyítése érdekében szeretném pár szóban felidézni, hogy a történelemben hogyan viszonyultak az emberek a homoszexuális kapcsolathoz. Nagyon érdekes dolgok derülhetnek ebből ki. Mózes harmadik köny vével kezdem; a következőt írja: "És ha valaki férfivel hál úgy, mint asszonnyal hálnak, utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérök rajtok." Ezen természetesen már régen túl vagyunk, de ne felejtsük: a tolerancia fogalma változott meg , ugyanis ez az egész kérdés azzal a jelszóval indít mindig, hogy toleránsak vagyunk. Akkor a "sokasodjatok és szaporodjatok" elv alapján írta ezeket Mózes - az volt a társadalom érdeke. Szeretném felhívni a figyelmüket a Magyar Értelmező Szótár "tolerál" definíciójára: "Eltűr, elvisel. A tolerancia határain belül elnéz, elfogad valamit." Viszont a "tűr"re: "Ellenszegülés nélkül hagyja, hogy valami kellemetlen történjen vele." A társadalmi toleranciában a társadalom érdekét nem szabad teljes mértékben figy elmen kívül hagyni. Ide vezethető vissza az a hetvenes évekbeli amerikai törvényhozói magatartás, amikor ugyanezt a kérdést tárgyalták, nem fogadták el - és számtalan nyugateurópai parlamentnek ez az állásfoglalása ezzel kapcsolatosan. Kezelni kell a kérd ést, ezzel a Magyar Demokrata Fórum is egyetért, de ily mértékben a társadalomra nem lehet veszélyes. Miért mondom azt, hogy veszélyes? Ne értsenek félre, itt nem ördögűzésről van szó. De ha túl messze haladunk, túl előre szaladunk a toleranciában, mintát szolgáltatunk fiatal generációknak, olyan mintát, amiben eltévelyedhetnek. Gondoljanak csak bele abba, hogy egy iskolában egy ilyen kapcsolatban élő tanár oktat. Ha ezt a kapcsolatot mintaként állíthatja a gyerekek elé, lévén jó tanár, egy egész osztályt e lvihet abba az irányba, amit a társadalom érdekei nem tartanak jónak. De megkérdezem önöket, kedves képviselőtársaim: el akarnak idáig jutni? Azért azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a társadalom szempontjából egy homoszexuális kapcsolat zsákutca - igenis zsákutca! A polgári társadalomban a jövőkép rendkívül fontos dolog, s a jövőkép általában az utódok, a család és egy folyamatosság fogalmát jelenti. Tehát ilyen körülmények között önöknek sokkal óvatosabbaknak kellett volna lenniük, sokkal inkább megfontol ni azt, hogy mi az, ami a parlament elé kerül, és ha kezelni kell egy kérdést, akkor azt úgy kezeljék, hogy abból ne keletkezhessen félreérthető helyzet. Nagyon örülök egyébként annak, hogy az Alkotmánybíróság elutasította azt a kérelmet, miszerint a házas ságra vonatkozóan is mondja ki az alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság, mondván: ott is lehetséges az egyneműek kapcsolata. Ugyanis ha emlékeznek rá, az Alkotmánybírósághoz beterjesztett kérvény erre is vonatkozott - de az élettársi viszony sem összek everhető.
