Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 7 (172. szám) - Vaszilij Nyikolájevics Lihacsov, a Tatár Köztársaság Parlamentje elnökének és kíséretének köszöntése - A közraktározásról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2926 nem fedezett követelés erejéig kerül felszínre, egyébként pedig kizárólag az áru értéke, illetve a közraktár megbízható sága a fontos. A közraktárak ellenőrzését is lényegesnek ítéljük azért, mert a letevő birtokából ugyan kikerül az áru, de a zálogjogosult birtokába nem kerül be: egy harmadik személynél van, s ennek a harmadik személynek - nevezetesen a közraktárnak - kell mindkét fél bizalmát bírnia. Az engedélyeztetéssel a bizalmat igyekszik a törvény megteremteni, a felügyelet rendszerbe illesztése a közraktári jegy kibocsátásában keresendő. Ehhez kapcsolódik a közraktár specialitása, nevezetesen, hogy csak a törvényben felsorolt esetekben szolgáltathatja ki az árut. Ez a zálogjegybirtokos részére, ha a közraktár megbízható, rendkívüli biztonságot jelent, feltéve, hogy jól spekulált, és az áru értéke az értékesítés időpontjában legalább akkora, hogy a befolyt vételár a kö zraktár közraktári szerződésben megállapított követelésein felül a zálogjegybirtokos teljes igényét is ki tudja elégíteni. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat a közraktári jegyet rendeletre szóló értékpapírnak minősíti. Az eredeti b eterjesztés azonban jelentősen módosul, tudniillik az, hogy az árut helyettesíti a forgalomban, a módosítás következtében kimarad. Ennek oka abban keresendő, hogy az adójogszabályok szerint az áru értékesítésekor általános forgalmi adót kell fizetnie a ter mékértékesítőnek. Ha a fogalommeghatározásban benne maradna az a fordulat, hogy az árut helyettesíti a forgalomban a jegy, akkor termékértékesítést valósítana meg a közraktári jegy valamennyi forgatása, és minden esetben áfát kellene fizetni. Ez a teljes k özraktári jegy forgatásakor nem okozna gondot, de ha csak az árujegyet forgatnák - mivel annak értékét a zálogjegyen feltüntetett összeggel csökkenteni kell , ekkor, nem elmerülve az áfa rejtelmeiben, az árujegy forgatásakor lehetővé válna az adófizetés m egkerülése. Ezt a kiskaput kívánja bezárni a módosító javaslat azzal a megoldással, hogy a közraktári jegyet és az árujegyet úgy fogja fel, mint olyan jog megtestesülését, amely a közraktárral szemben a jegyen szereplő áru kiszolgáltatására vonatkozó jogot tanúsítja. Az értékpapír forgatásával a jegy megszerzői a kiszolgáltatásra vonatkozó jogot szerzik meg, ami egyben a törvényben foglaltak szerint magában foglalja a tulajdonjog megszerzésének lehetőségét. Ilyen módon vagyoni értékű jogot testesít meg a je gy, tehát forgatása után nem kell áfát fizetni. A megoldás szerint a kiszolgáltatás pillanatában történik meg a termékértékesítés, tehát jogilag akkor száll át a letevőtől a tulajdonjog. Jóllehet a törvénymódosítás szövegezése szerint a letevő azzal, hogy az árujáért cserébe közraktári jegyet kap, nem veszíti el a tulajdonjogát, továbbra is az ő könyveiben kell az árut szerepeltetni, onnan csak akkor kerülhet kivezetésre, ha a közraktár az áru kiszolgáltatásakor értesíti erről a letevőt. A letevő azonban az áru kiszolgáltatásával kapcsolatos jogait a közraktári jegy, illetve az árujegy forgatásával elvesztette, tehát ő már nem tud fellépni a közraktárral szemben. Ez a joga a jegybirtokosra száll át. Valóban hosszú idő telt el a törvényjavaslat benyújtásától a mai tárgyalásig, mégis ha csak a fenti konstrukció megtalálását nézzük, akkor nem volt hiábavaló az eltelt idő. A módosító javaslatok feldolgozása során jelentős vita bontakozott ki a művi tárolás körül. Mit is jelent a művi tárolás? Szűkebb értelemben a zt a helyzetet, amikor a letevő és a közraktár megállapodnak egyrészről a letevő árujának közraktároztatásáról, ugyanakkor ezzel egyidejűleg a közraktár bérbe veszi a letevő raktárát a letevő árujának közraktároztatására, s az áru így anélkül kerül közrakt árba, hogy egy millimétert is elmozdították volna. A javaslat a művi tárolás fogalmát kiszélesítve úgy fogalmaz, hogy minden megoldás művi tárolásnak tekintendő, amikor nem a közraktár tulajdonában lévő raktárban történik a közraktározás. A tényleges bizto nságot megítélésünk szerint az biztosítja, ha a közraktár, saját jól felfogott érdekében, megfelelően köti meg a művi tárolással kapcsolatos szerződéseket, kockázatát a minimálisra csökkentve.
