Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 7 (172. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A közraktározásról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. LAKOS LÁSZLÓ földművelésügyi miniszter:
2915 ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közraktározásról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő megtárgyalása . Az előt erjesztést T/1367. számon, a kijelölt gazdasági bizottság ajánlását új változatban T/1367/17. számon kapták képhez. Elsőként megadom a szót dr. Lakos László földművelésügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának. DR. LAKOS LÁSZLÓ földművelésügyi min iszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megnyugtató, hogy végre a határozathozatalhoz érkezett a közraktározásról szóló törvényjavaslat, mely sajátos utat tett meg. Az alapos szakmai előkészítés, majd a tárcaegyeztetést követő pártkö zi egyeztetések azt vetítették előre, hogy nemcsak a szakmai közvélemény, hanem a különböző érdekcsoportok részéről is támogatásra számíthat a koalíciós és az ellenzéki pártok által egyaránt támogatott törvényjavaslat, a kivételes eljárás pedig a törvényja vaslat gyors elfogadását eredményezi. Nem ez történt, és a törvényjavaslat tárgyalása során jelentek meg újabb törekvések, elképzelések, amelyek egy része a kormány döntésével ellentétes szándékot tükrözött. (10.00) Például a zálogkölcsönnyújtás kérdésében , az általánostól eltérő áfaszabályok ügyében. Másik része pedig jóval részletezőbb szabályozást látott szükségesnek. Meggyőződésem, hogy végül is a képviselők és a kormányzati oldal között lefolytatott egyeztetések, szakmai viták eredményeként kialakítot t, legtöbb esetben kompromisszumot jelentő megoldások, amelyek a gazdasági bizottság módosító javaslataiban öltenek testet, azt jelentik, hogyha a tisztelt Ház ezeket elfogadja, színvonalas, jó törvény születik a közraktározásról. Ami a törvényjavaslat érd emét illeti: a közraktár fontos szereplője a piacnak és akár a múltra, akár a jelenlegi fejlett piacgazdaságokra teszünk kitekintést, azt látjuk, hogy a gazdaság elfogadott és sikeres intézményei közé tartoznak a közraktárak. A termelő nem kénytelen maga a raktározással foglalkozni, vagy ehelyett áruját esetleg a neki nem kedvező időpontban piacra dobni. Másrészt a közraktározáshoz kapcsolódó sajátos értékpapír, a közraktári jegy, maga is forgalom tárgya lehet. A közraktározáshoz fűződő legjelentősebb előny az, hogy a közraktárban elhelyezett áru alapja az úgynevezett lombardhitelezésnek, vagyis az zálogfedezetül szolgál a közraktár vagy a pénzintézet által nyújtott kölcsönhöz. A termelés finanszírozása szempontjából rendkívüli jelentősége van ennek. Közrak tárak már jó ideje működnek nálunk, de a szabályozás fogyatékosságai miatt nem alakult ki tevékenységük iránt az a közbizalom, amely szükséges ahhoz, hogy a közraktározás, a közraktári jegy forgalma, valamint a zálogkölcsönnyújtás elfogadott és rendszeres jelensége legyen a gazdasági életnek. Ezt a közbizalmat kívánja megteremteni és erősíteni a közraktározásról szóló törvényjavaslat rendszere. A közraktározással csak tőkeerős részvénytársaságok foglalkozhatnak majd. A pénzintézetekéhez sokban hasonló felté teleket állít a javaslat a közraktári működéshez, továbbá szoros állami felügyelet alá is helyezi őket. Sok vita után a felügyeletet az ipari és kereskedelmi miniszter látja el, de a zálogkölcsönnyújtás tekintetében az Állami Bankfelügyelet szakhatóságként jár el. A bizottsági módosító javaslatokban végül az az álláspont fogalmazódott meg, hogy a közraktárban levő áru ne csak pénzintézetek által nyújtott kölcsön fedezete lehessen, hanem kölcsönnyújtással a közraktár is foglalkozhassék. Mindez szükségessé te tte, hogy a törvényjavaslatba megfelelő garanciális szabályok épüljenek be, amelyek a kölcsönnyújtótevékenység biztonságát szolgálják. Így például a közraktárnak erre vonatkozóan belső szabályzattal kell rendelkeznie, a felügyeletnek rendszeresen ellenőri znie kell a kölcsönnyújtás gyakorlatát, és a kölcsön nem haladhatja meg a letett áru értékének kétharmadát.
