Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2828 Az iktatás rendje azért alakult ki, illetve azért kellene hogy jól működjö n, hogy a parlament adott esetben a kormány munkáját ellenőrizni tudja: meglegyenek azok az iratok, meglegyenek azok az iktatási rendek és nyilvántartások, amik kapcsán ellenőrizni lehet például, hogy a bizottság által megkapott iratok abban az időben kele tkeztek, abban a sorrendben keletkeztek, és ezek teljeskörűek. Ne feledjük el, hogy a bizottság, amikor vélelmezte azt, hogy ezek az iratok akkor keletkeztek és helyesen datálódtak, nagyfokú jóindulatáról adott tanúbizonyságot. Mert azt is mondhatta volna ez a bizottság - minden jogalapja meglett volna rá , hogy ezeket az iratokat, amelyeket a bizottság számára a kormány átnyújtott, tegnap gyártották vagy tegnapelőtt, hiszen az iktatásban ezt nem lehet nyomon követni. Az, hogy gyűjtőszám alatt vannak ezek az iratok, csak azt jelenti, hogy egy dossziéban vannak - ez azért nem azt jelenti, hogy konkrétan lehet ellenőrizni azt, hogy a Pénzügyminisztérium a munkája során milyen iratokat keletkeztetett, milyen intézkedéseket foganatosított, milyen feljegyzéseket és emlékeztetőket, határozatokat alkotott. Annál inkább problémás ez, mert bizonyos levelekben vannak olyan utalások, amelyek felvetik azt a kérdést, hogy vajon teljes körű levelezést kapotte meg a bizottság. Bár Békesi László azt nyilatkozta, hogy nincs szüksége a bizottság jóindulatára, ennek ellenére a bizottság, az első parlamenti vizsgálóbizottság, azt gondolom, helyesen - és ezt szeretném még egyszer hangsúlyozni - nem kiáltott azonnal ördögöt, nem mondta azt, hogy a kormányzat egész egyszerűen legy ártatta ezt az irathalmazt - miután nem tudjuk ellenőrizni, így történte vagy sem , hanem a bizottság abból az alapállásból indult ki, hogy az iratokat valamilyen félreértés folytán nem ügyiratkezelték, nem iktatták, de azok helyesek és az akkori állapot okat tükrözik. Azt gondolom, hogy ez egy pozitív és kedvező hozzáállás. Én nem is ezt kérdőjelezem meg. Azt gondolom, hogy ez mind a mai napig tartható. A probléma az, hogy ha valaki kormányzati oldalról lekicsinyli ennek a kérdésnek a jelentőségét, akkor arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem érdekli vagy nem tartja lényegesnek azt, hogy olyan rendszer alakuljon ki Magyarországon, amelyben a kormány munkáját a parlamenti képviselők ellenőrizni tudják, nyomon tudják követni, és adott esetben érdemben tudják v izsgálni azt a problémát, hogy egy adott akció törvényes volte vagy törvénytelen. Azt hiszem, hogy amit nem lehet vitatni, az az, hogy az iktatás rendjét megsértették. Az ellenzéki képviselőtársak és főleg a Fidesz véleményével nyilván számos kormánypárti képviselő nem ért egyet a számviteli törvény megsértése kérdésében - bár a jelentés ezt tételesen kimondja , főleg nem ért egyet az államháztartási törvény és a költségvetési törvény megsértésében. Abban viszont nehéz lenne vitatkozni, hogy az Értékpapír Felügyelet eljárása egy jogi félreértésen alapult, és a Budapest Banknak kártérítési pert kellene indítani az állammal szemben, visszakövetelve azt az 1 millió forintot, amit azért fizetett ki büntetésként, mert - rosszul értelmezve a törvényeket , az Ér tékpapír Felügyelet tévesen büntette meg. Hasonlóképpen Bokros Lajosnak a 20 ezer forintot is vissza kell fizetni. Azért beszélek erről ilyen ironikusan, tisztelt képviselőtársak, mert arra akarok utalni, hogy az a törvénysértés nyilvánvaló, és annak a tén yét megint nehéz vitatni. Ezek után a határozati javaslat lényegében úgy fogalmaz, hogy az akció során törvénysértés nem történt - ami enyhe túlzás. Különösen alátámasztják ezt azok a kormánypárti képviselőtársaink által foganatosított hozzászólások, amely ek így értelmezték az egészet: végső soron minden rendben volt, itt az államot semmi kár nem érte, itt az állampolgárok pénzt nem fordítottak erre, visszakaptak mindent, a történet egy sikertörténet, a Budapest Bank privatizációja egy sikertörténet, és az állam nagyon jól járt. Az már talán csak az egészen odafigyelő képviselőtársak figyelmét nem kerülte el, hogy maga Békesi László is úgy nyilatkozott egy kétpercesében, hogy adott esetben az is siker - és kétségtelen, talán mondhatjuk, hogy az is siker , h ogyha egy rossz bankot úgy tudunk eladni, hogy azért mi
