Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2822 BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Elnézést kérek, hogy ismét szót kérek, csak szeretném felvilágosítani Rott Nándort és mindazokat, akik még hallgatják ezt a vi tát, hogy például a Philips nevű holland világcég belső levelezése és értekezletei angol nyelven folynak, mert ez egy nemzetközi nagyvállalat. Hollandia pedig nem a gyarmatok, hanem a gyarmattartó országok között volt valamikor, ma a világ egyik vezető gaz dasági hatalma. Tehát az, hogy nem a kis ország nyelvén folyik a külső és belső üzleti kapcsolat, az nem az elmaradottság, hanem a fejlettség jele adott esetben. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron követk ezik Varga Mihály, a Fidesz részéről. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék az érdemi észrevételeimre a bizottság jelentésével kapcsolatban, annyit hadd jegyezzek meg, nagy örömömre szolgált, hogy Keller László képviselő úr hozzászólását hallgathattam, hiszen a vita harmadik hetében végre már nemcsak Békesi László próbálja elmagyarázni, hogy miért volt kifogástalan és minden gyanú felett álló ez a tranzakció, hanem más képviselő is; és olyan képviselő, aki ebben nem volt érintett - ezt külön örömmel fogadom. Azonban felszólalásával kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy nem pusztán arról van szó, hogy az a vizsgálóbizottság a Budapest Bank könyvelésének a megítélését vállalta volna mag ára, hiszen a bizottság szól arról, hogy a Pénzügyminisztériumban is különböző elírások vagy pontatlanságok történtek. Ezek után szeretnék rátérni a mondandómra. A rendszerváltás utáni időszak egyik nagy kérdése volt, hogy újraéledneke azok a rossz beideg ződések, rossz reflexek, amelyek korábban, a második világháború után vagy a két világháború között a piacgazdaság intézményrendszereivel szemben a magyar lakosságot jellemezték. Újraélede például az a bizalmatlanság, ami a magyar bankrendszerrel szemben fennáll. Azt hiszem, hogy az a tranzakció, ami a Budapest Bankkal kapcsolatban lezajlott, nem segített abban, hogy ezek a rossz reflexek a magyar társadalom részéről ne éledjenek újjá. Fel kell tennünk a kérdést: a kormány eljárása vajon erősítettee ezt a bizalmat, amely a bankrendszer működéséhez elengedhetetlenül szükséges. (21.10) Vajon az Agrobank, az Ybl Bankügyek után a kormány felmértee annak a veszélyét, hogy egy ilyen tranzakció kivitele, egy ilyen típusú tőkejuttatá s mit jelent, mennyit használt vagy mennyit árthat egy ilyen pénzintézetnek és általában a pénzintézetek megítélésének? Azt hiszem, hogy nem. Ha ugyanis mérlegelte volna, hogy ennek a lépésnek milyen súlya van, akkor azt hiszem, hogy erre a lépésre nem ker ül sor, és a magyar kormány a Pénzügyminisztériumon keresztül nem kerít sort a Budapest Bank ilyen típusú értékesítésének felgyorsítására. Ez a lépés ugyanis nélkülözte a bizalmat, sértette a törvényességet - erről majd később bővebben szeretnék szólni , csorbította az Országgyűlés jogosítványait, és ártott annak, akin igazából segíteni akart - és véleményem szerint így rontotta a bankrendszer társadalmi megítélését is. Ezeket az állításaimat a következő tényekkel szeretném alátámasztani: A tőkejuttatásra vonatkozó 3331/1994es kormányhatározat végrehajtása 1994. december 30án kezdődött a Pénzügyminisztérium nyilatkozatával, a Pénzügyminisztérium és a Budapest Bank Rt. közötti kötelezettségvállalásáról szóló megállapodás aláírásával. A megállapodásban az a kkori pénzügyminiszter, Békesi László az 1995ben befolyó privatizációs bevételre vállal kötelezettséget, azaz annak felhasználásáról dönt. Ez viszont az Országgyűlés jogkörébe tartozik, arról sem a pénzügyminiszter, sem a kormány nem dönthet.
