Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2815 A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása . A bizottság önálló indítványát H/2239. számon, az ehhez kapcsolódó jelentést pedig H/2239/1. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Tisztelt Országgyűlés! Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. M egadom a szót Keller László úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Utána soron következik Rott Nándor úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A délelőtt fo lyamán Szabó Iván képviselőtársam e napirendi pont keretében 1995 tavaszától indította a történetet. Ezt nagyon sajnálom, hiszen akkor, amikor a vizsgálóbizottság által készített országgyűlési határozattervezetről és a kapcsolódó jelentésről véleményt form álunk, nem tehetjük meg, hogy nem egy szélesebb kitekintésbe ágyazva vizsgáljuk az állam beavatkozásának szükségességét és a végrehajtás módját. A szélesebb kitekintés fontosságát már a vizsgálóbizottság létrehozásának időpontjában jeleztem azzal, hogy pár huzamosan a frakcióban kezdeményeztem, hogy kerüljön beterjesztésre a hitel, adós- és bankkonszolidációt vizsgáló bizottság megalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat. Egy évvel ezelőtt és most a bizottság jelentésének ismeretében is az a hat ározott álláspontom, hogy nem szerencsés kiragadni egy momentumot abból a folyamatból, amely 1993tól döntő hatást gyakorolt a költségvetésre, az előzmények ismerete nélkül nem lehet érdemben minősíteni az állam egy tranzakcióját. Talán ezért is volt nehéz helyzetben a vizsgálóbizottság, amikor a megelőző történések teljes körű feltárása nélkül kellett állást foglalnia a 12 milliárd forintos állami beavatkozás körülményeiről. Erre a kérdéskörre azért kell kitérnem, mert egyrészt a bizottság hatáskörét rögzí tő országgyűlési határozati javaslat eleve nem tett lehetővé egy tágabb vizsgálatot, másrészt éppen az a képviselőtársunk, az előző kormány utolsó pénzügyminisztere vetette fel a vizsgálóbizottság felállításának gondolatát, aki helyzetéből adódóan mindenki másnál több információval rendelkezett az 1994. decemberét megelőző folyamatokról, és ha másnak nem, neki tudnia kellett, hogy a konszolidációs folyamat hogyan zajlott és meddig jutott el ezen időpontig. Azt, hogy ez így volt, több té nnyel lehetne bizonyítani, most csak egy dologra szeretném emlékeztetni azokat, akiknek korábban a konszolidációról lehetett ismeretük. 1994. június végén, az előző kormány végnapjaiban jelzi az akkori pénzügyminiszter a Budapest Bank Rt. vezetése felé, ho gy a konszolidációs programot a Pénzügyminisztérium az akkori formájában nem tekinti véglegesnek. A banknak 1994. szeptember végéig el kellett végeznie a kitűzött feladatokat, a munka eredményeit a PM az érintett szervekkel együttműködve értékeli és ennek alapján dönt alárendelt kölcsöntőke nyújtásáról. Továbmenve: annál is disszonánsabbnak éreztem a vizsgálóbizottság szükségességének felvetését 1995ben, mert közel egy évvel korábban éppen Szabó Iván fejezte ki értetlenségét akkor, amikor az 1993. évi zárs zámadás vitájában, mint szocialista párti vezérszónok javasoltam annak megfontolását, hogy talán célszerű lenne egy bizottságnak megvizsgálni a konszolidációs folyamatot. Kíváncsi lettem volna arra, hogy Szabó Iván hogyan bizonyítja, hogy a konszolidáció b efejeződött. Ugyanis a délelőtt folyamán erre utalt képviselőtársam.
