Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
2714 Én azt hiszem, megpróbálom tényszerűen előtárni azokat a kérdéseket, amelyeket érdemes vitatni, és nagyon ajánlom megfontolásra a további ügyek - és általában az ilyen jellegű ügyek - normális tárgyalása érdekében, hogy ne ha ngulati gondolatok alapján döntsünk. Az első, amiről még a bevezetőben szólnom kell - és ebben látom a vita egyik nagy lényegét , hogy sokszor az a beállítás történt itt, hogy kár volt ezt az ügyet kiszakítani egy másik vizsgálóbizottság általánosabb fela datköréből, amelyik konkrétan a bankkonszolidációval kapcsolatos kérdéseket feszegeti. Azt hiszem, itt kezdődik az első érdemi vita a vizsgálóbizottság kormánypárti és ellenzéki tagjai között, tudniillik a legnagyobb meggyőződéssel állítom, hogy éppen azér t volt szükség erre a vizsgálatra, mert ez, ami itt a Budapest Banknál történt, nem a konszolidáció része, hanem a konszolidáció lezárulását követően egy olyan beavatkozás, amelyik felteszi ezt a kérdést, hogy ha ez indokolt volt - márpedig úgy tűnik, hogy bizonyos szempontok szerint indokolt volt és elfogadható , miért vált ez szükségessé. Ebből kellene levonni a konzekvenciát, és nem összemosni egy befejezett folyamat után szükséges pótintézkedést, és úgy tüntetni fel, mintha ez annak szerves része lenne . Pont az a kérdés, miért volt szükség erre az injekcióra egy, egyébként már a jelenlegi kormány által lezárt konszolidációs folyamat során, hiszen a konszolidációs folyamatnak azt a három lépcsőjét - amit még '93 decemberében hozott az előző kormány - val óban végrehajtotta az előző kormány, és ez a három lépcső után következett be. Én ezért tehát annyit szeretnék erről az egész folyamatról mondani - mert itt van a problémák egyik gyökere, visszatérek erre majd egy konkrét pontnál , hogy a bankkoszolidáció ba most nem kívánok belemenni, de annyit el kívánok mondani, hogy általában a közhangulattal és bizonyos hangulatkeltő felszólalásokkal szemben a bankkonszolidációnak az érintett bankok vezetői nem túlzottan örültek. Pontosan a technika az, amelyik állampa pírral való feltőkésítést hozott, és annak a ténynek, hogy ennek révén az állam nagyobb beleszólási jogot nyert a bankok belső életébe, nem nagyon örültek a bankvezetők. Ennek egyetlenegy igen szembeötlő példáját szeretném felmutatni: az Agrobank esetét, a mely külföldi magántulajdonosok tulajdonában lévő bank, ahol grammra kiszámolták a konszolidáció során kért feltőkésítési összeget úgy, hogy az véletlenül se haladja meg a bank tőkéjének 50 százalékát, nehogy az állam tulajdona többségi tulajdonná alakuljo n, és így stratégiai döntésekbe beleszólást nyerjen többségi tulajdonosi pozícióból az állam. Meg is lett a következménye: az Agrobank a végén teljesen összeomlott. És a vége mégis az lett Bokros Lajos pénzügyminisztersége alatt, hogy a magántulajdonosok e lvesztették a bankban lévő tőkéjüket, de jobb lett volna, ha a konszolidációs folyamat során eleve úgy indulnak neki, hogy itt az eredeti tőketartalmuk nem tartható meg. Részleteiben három dologgal szeretnék foglalkozni a jelentéssel kapcsolatban. Nagyon r öviden az egyik: történte törvénysértés vagy nem? Ez volt az egyik fő vitapont ebben az ügyben. Már az elmúlt héten egy kétperces reagálásban szerettem volna hivatkozni arra is - hivatkoztam is , hogy pontosan azt nem szeretnénk, hogy egy olyan szakmai k érdésben, miszerint történte törvénysértés vagy nem, itt, a parlamentben többségi határozattal döntsünk arról, amit egyébként ez a parlament nem tarthat kompetenciájába valónak. Itt olyan szakmai kérdésről van szó a számviteli törvény esetében, amelyben v alóban nagyon megoszlanak a vélemények. Szeretnék itt utalni arra, láthattuk itt a felolvasott papírokból is, hogy a Pénzügyminisztérium számviteli főosztálya egészen más papírt írt, mint az államtitkára - de lépjünk ki az érdekeltek köréből. Azt hiszem, n em követek el nagy titoksértést akkor, ha azt mondom, hogy a két auditáló - rendkívül neves két külföldi cég, az Earst and Young és a KPNG - homlokegyenest ellenkező véleményt adott arról, hogy ez a könyvelés sérte valamilyen jogszabályt vagy nem sért; he lyese, hogy decemberben jelenik meg az egyik helyen, a másik helyen csak a következő év márciusában. Magyarul nem érzem azt, hogy a parlament kompetens abban, hogy egy ilyen szakmai kérdés ügyében letegyee a voksot egyik vagy másik vélemény mellett.
