Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
2670 Tisztelt Országgyűlés! Köszöntök minden jelen levő képviselőt, aki várja, hogy megkezdjük munkánkat, és mindazokat a rádióhallgatókat, tévénézőket, akik figyelemmel kísérik a parlament tevékenységét. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 28. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében dr. Semjén Zsolt és Tóth István jegyző urak lesznek segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : A mai napon napirend előtt i felszólalásra jelentkezett dr. Surján László frakcióvezetőhelyettes úr, Kereszténydemokrata Néppárt. Megadom a szót. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Április végén három olyan esemény is történt, amely kie melkedik az Európai Unióhoz való csatlakozásunk hosszú folyamatának lépései közül. Budapesten ülésezett a Társulási Tanács, itt tartott konferenciát a Középeurópai Fórum, és végül, de talán elsősorban, Magyarország is megkapta az Európai Unió kérdőíveit. Az elmúlt hét eseményeiből ugyan lehetne még idézni a szlovákmagyarromán NATOtagság egyidejűségét kívánó, és némileg fenyegető hangvételű Mečiarnyilatkozatot is, ez azonban nem több, mint egy újabb kérdőjel a már nagyon sokszor megkérdőjelezett szlovákmagyar kapcsolatok történetében. Az előbb említett három esemény jelzi, hogy egyre komolyabban kell venni az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kérdését. Elöljáróban leszögezem, hogy magam elkötelezett híve vagyok az egyesülésnek, és a Kereszténydemokrat a Néppárt programja nemzeti célnak tekinti a csatlakozást. Most, amikor az előkészítés az általános szándéknyilatkozatoktól a konkrétumokhoz ért, álljunk meg egy pillanatra és vizsgáljuk meg, hogyan viszonyul a magyar társadalom és politika a csatlakozás k érdéséhez. Többször szó esett már itt a parlamentben is arról, hogy az állampolgárok kevéssé ismerik az Európai Unió szervezeteit, döntési mechanizmusait. Vannak, akik szabadságunk elvesztését látnák a csatlakozásban, mások agrártermelésünk felszámolásátó l, iparunk megsemmisítésétől tartanak. Akadnak azonban olyanok is, akik a tagsági viszonytól a jólét rohamos növekedését várják, mások meg nem tudják elképzelni, hogy NyugatEurópa bármi jót is tenne érettünk, tehát a csatlakozási terveket kilátástalannak tartják. Az állampolgárok többsége ma - vagy talán így is mondhatom, ma még - igennel szavazna egy csatlakozásról szóló népszavazáson, ám a többség nem lenne olyan elsöprő, mint ahogy azt mi, parlamenti képviselők, pártvezetők vagy kormányzati tényezők sze retnénk. Engedjék meg, hogy a továbbiakban felsoroljak néhány olyan tényezőt, amely felelős lehet ezért a helyzetért. Népszerűtlen, nehéz döntések meghozatalakor a kormány gyakran hivatkozik nemzetközi elvárásokra. Érzésem szerint ez hiba. Ne próbálják elj átszani a jó és megértő doktor bácsi szerepét, akit külső kényszerek fájdalmas sebészi megoldásokra késztetnek! Egyegy ilyen megnyilvánulás csak pillanatnyi előnyökkel jár, de veszélyezteti a hosszú távú érdekeket. Nem is lenne jó, ha egy döntést csak a n yugati elvárások teljesítése kedvéért hoznánk meg, sőt meg kell tanulnunk, hogy ezen elvárásokkal szemben érdekeinket védő racionális érveket soroltassunk fel, ahogy ez történt a társulás esetén, és biztos vagyok benne, hogy fog történni majd a végső megol dásnál is, ami persze nem Endlősung.
