Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KERTÉSZ ZOLTÁN (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP):
2643 Az éles vitákat kiváltó törvényrészletek helyett az általam fontosabbnak tartott, a törvény címében is első helyen szereplő vadvédelemről kívánok beszélni. (Dr. Kis Zoltán: Nagyon helyes.) Az általános vadász ati jog a történelmi időkben az úri kiváltságok deklarálásából állt. A társadalom fejlődésével először a kárfelelősség kérdése jelent meg, a technikai fejlődés pedig a vad védelmének jogszabályba foglalását tette szükségessé. A legújabbkori szabályozásokba n egyre inkább dominálnak a vadvédelemmel foglalkozó rendelkezések. Az előttünk lévő törvény II. fejezete foglalkozik a vad és élőhelyének védelmével. Néhányan kifogásolták, hogy kevés a vadvédelemmel foglalkozó rész. Nem a terjedelem, hanem az itt leírtak tartalma határozza meg a vadon élő fajok fennmaradásának, túlélésének feltételeit. A vadon élő, vadászható fajokat az ember önző módon hasznosította. E törvénynek éppen az a feladata, hogy a szükséges védelmet velünk szemben is megteremtse számukra. A vad ászati lehetőségeket szigorított feltételek mellett biztosítva teremthető meg a kívánatos összhang a védelem és a vadászat között. A tervezet többi része az e fejezetben megfogalmazott alapelvekre épül. A vad és élőhelyének védelme érdekében javasolja az e lőterjesztő a vadászterület minimális méretének meghatározását, ami az előkészítés során különösen nagy vitákat váltott ki. Hiszem, hogy a sokat emlegetett tulajdonosi érdekeken túl kell lenni a vadak élőhelyét figyelembe vevő, a vad védelmét előtérbe hely ező, tudományosan megalapozott józan érdeknek is, amely mind az egyed, mind a populáció védelmét szolgálja. A vadak élőhelye nem a falvak közigazgatási határához, még csak nem is a birtokhatárokhoz igazodik. A cél az, hogy a fajok génállományának fennmarad ását biztosító minimális populáció elhelyezkedésének figyelembevételével történjen a vadászterület kijelölése. Bízom abban, hogy a tisztességes, nagy szakértelemmel rendelkező, vadgazdálkodással foglalkozó szakemberek és tulajdonosok rövid távú érdekeik há ttérbe szorításával elfogadják a védelmi alapon számított kompromisszumos területnagyságokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Az új törvény legnagyobb változást jelentő része az, hogy a földtulajdont és a vadászati jogot ismét összeköti. Az alapvetően helyes cé l támogatása mellett azonban nem kerülhető meg, hogy néhány ellentmondásos, félremagyarázható vagy szándékosan félremagyarázott dologról beszéljünk. Az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékunkat említve, a vitában többen külföldi, főként nyugati törvén yekre hivatkoztak, hol követendő, hol elrettentő példaként. Minthogy az idézett szabályozásokban minden és mindennek az ellenkezője is megtalálható, értékükön kell kezelni őket, és az adott ország vadászati tradícióinak, jogrendszerének pillanatfelvételeké nt érdemes figyelembe venni saját törvényünk megalkotásánál. Két európai példát említek én is: Svájcét és Lengyelországét. Az egyik legrégebbi demokráciában az alkotmány foglalkozik a vadászat kérdésével. A vadászati jog az államé, a vad uratlan jószág. 18 75 óta ez így van, és az 1988as törvénymódosítás idején vita nélkül megerősítették az állami jogot. A földtulajdonos köteles tűrni a vadászatot, és a vad által okozott kár nyolcvan százalékának megfelelő kártérítésen túl nem részesül annak hasznából. A má sik példa a legfiatalabb. Lengyelország 1995 októberében visszaállította az állami vadászati jogot, a vad tulajdonosa is az állam. Ismert, hogy a lengyeleknél a háború után is megmaradt a kistulajdonosi szerkezetű mezőgazdaság. A nagy értékű vadállomány ér dekében határoztak így, a vad védelmét ebben a formában látták megfelelő módon biztosítva. Természetesen ezek a példák nem azt bizonyítják, hogy nekünk az említett országokat utánozni kellene. Mindenesetre érdemes megnézni, hogy mennyire megalapozottak a t ulajdonosi érdekeket túlhangsúlyozó, a tulajdon korlátozását égbekiáltó bűnként emlegető képviselőtársaink érvei. Az előzőekben már említett szakmai szempontok alapján az élőhely és a vad mozgása és ne a birtokhatár határozza meg a vadászterület helyét és nagyságát. Ezen belül legyen joga a
