Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
2641 és járhat oda mulatni, a másik pedig azért, mert vadászház nélkül békésen vadászgathat ott, ha közben más le nem lövi a vadakat. Ezt a helyzetet normális ésszel elfogadni nem lehet! Néhány gondolat magáról a törvényről. Egyetlen kérdéskörrel szeretnék foglalkozni, ez pedig a jogellenes cselekedetek szankcionálása, a jogsértő előállíthatósága és a jogellenesség bizonyítása. Ez a törvény te ljesen kifelejtette ezt a kérdést. Teljesen kifelejtette! Azért mondom ezt, mert én már elmondtam hasonló aggályaimat a természetvédelmi törvénnyel kapcsolatosan is, de ugyanúgy elmondhatnám az erdőtörvénnyel kapcsolatosan is azt, hogy a törvényalkotásunk nem foglalkozik a tulajdon biztonságával, illetőleg a tulajdon biztonságának megsértőivel szembeni fellépéssel. Itt azonban egy sajátos helyzet van: itt a jogsértő fegyveres ember. Független attól, hogy a fegyver jogszerűen van nála vagy sem, de a jogsértő egy fegyvert viselő ember. Az ő előállíthatósága eléggé kényes kérdés - hogy finoman fogalmazzak. (Francz Rezső: Aztán miért?) Ezzel a kérdéssel egy vadászati törvénynek mindenképpen foglalkoznia kell, mert abban az esetben, ha itt előállításról esik szó, előbbutóbb valaki lőni fog. Ha jogilag nem szabályozzuk a kérdést, akkor ilyen lövések egyre többször eldördülnek, illetve eldördülhetnek. Nem beszélve arról, hogy a törvény nem tér ki arra a nyilvánvaló dologra, hogy egy jogszerűen vadászterülettel rend elkező vadász ugyanúgy orvvadásznak minősül egy másik vadászterületen, mint akinek sehol nincs vadászterülete. (Francz Rezső: Ez így van!) E törvénynek ebben az esetben egy szabálysértési orvoslási javaslata van: elkobozzák tőle a vadat, amit lelőtt és meg büntetik valamire. Ez nem kezelése a dolognak! Nem akarom hosszúra nyújtani, ezért még egy kérdést érintenék: a bizonyos szerek befolyása alatt álló személyek fegyverhasználatát. Ez a törvény teljesen kifelejtette azt, hogy alkoholos állapotban, kábítószer es állapotban nem lehet vadászni. Viszont egy egészen kacifántos fél mondatot azért felolvasnék önöknek figyelemfelkeltésül, mert nagyon érdekes. Nem tudom, ki találta ki, de nagyon ügyes ember volt. Azt mondja: "Akinek egészségi vagy tudati állapotában fe lismerhető módon olyan változás következett be, ami a vadászat biztonságos lefolytatását akadályozza, az azonnal kizárandó a vadászatból." Jelzem: "felismerhető módon"! Szó sem esik arról, hogy ivotte előtte vagy nem, mert - mint tudjuk - ezeknek a szerek nek a fogyasztásában bizonyos határok, sorompók vannak: amikor lehet látni rajta, nem lehet látni rajta, meg tude állni a lábán vagy nem tud megállni. Ha mi komolyan akarjuk venni, hogy rend legyen a vadászat területén, akkor a vadászlobby érdekében - és nem ellene - igenis kemény szankciókat kell elfogadni azért, hogy ne legyenek nagyon súlyos, nagyon veszélyes és immáron megfordíthatatlan események a vadászatban, és ez ne hangolja a társadalmat még inkább a vadászok ellen. Azt azért tudomásul kell venni, hogy a magyarországi társadalomban elég jelentős ellenérzés van a vadászokkal szemben. Azt ne felejtsük el, hogy a háború utáni időszaktól kezdődően rendkívül nagy erkölcsi pusztulás - mondhatnám pusztítás - zajlott le. Tudott dolog - itt már többen hivat koztak rá , hogy Magyarországon a két háború között elég stabil vadászerkölcs uralkodott, ugyanis nemcsak az írott, hanem az íratlan törvényeket is be szokták volt tartani. A háború utáni időszakra ez nem nagyon volt jellemző. Befejezésül egy történetet s zeretnék elmondani, gyerekkoromból. Mi, mint gazdálkodó parasztok, szüleinkkel el szoktunk menni a mezőre. Nyár közepén, aratáskor egy lövés volt hallható. Én pici gyerek voltam. Apám megijedt, hogy hol vagyunk mi, és szaladt felénk, mi pedig a puskalövés irányába szaladtunk, mert ott érdekes dolog történik. Az úton, egy dűlőúton feküdt egy nyúl. Jött a vadász a barázdában felfelé - mert kis parcellák voltak , aki egyébként osztálytársa volt édesapámnak az általános iskolában. Mondja neki, hogy "Erre, arra ! Lehet ilyenkor vadászni?!" Azt mondja: "Komám, vadászni akkor lehet, ha az embernek van puskája. Mit tudom én, meddig lesz puskám." Ebből a helyzetből csak nagyon stabil, jól megfogalmazott törvényi előírásokkal lehet kikecmeregni, sehogy másképpen! Kösz önöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiból.)
