Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
2639 időszakban, bármennyire azt mondták is, hogy a vadászat az valami úri vagy elvtársi passzió, de tudomásul kell venni, hogy a vadásztársaságo k zömében azért egyszerű emberek vannak. Az én saját vadásztársaimnak a jelentős része is egyszerű ember, és bizonyára abban is van felelősségünk, hogy ezeknek az embereknek a vadászati lehetőségeit, jogosultságát valamilyen módon megpróbáljuk megőrizni. A vadkár vonatkozásában még egy dolgot hadd említsek, illetve a nagy vadállomány túlszaporodásával kapcsolatban. Azt mindenki tudja, és ezt már nem most kezdték el cikkezni, hogy a nagyvadállomány túlszaporodott, különösen a vaddisznóállomány, ahol, jól em lékszem, a nyolcvanas években úgy fogalmazták meg, hogy Magyarországon 3000 darab az, ami optimálisnak tekinthető lett volna, és ma 40 ezer fölött van a vaddisznóállomány. És még egy nagyon fontos dolog: a vaddisznót vissza kell szorítani az erdőbe, mert a z erdőben a károkozása, bármennyire is furcsa, alacsonyabb, mint az őznek a károkozása, de a mezőgazdasági területeken hatalmas. És azokon a területeken, amely apróvadas terület volt és megjelent a vaddisznó, eltűnt például a fácánállomány, pontosan a vadd isznó károkozása miatt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm. Bogárdi Zoltán képviselő úr után szólásra fog következni Házas József úr, az MSZP képviselője. Most pedig megadom a szót Bogárdi Zol tán képviselő úrnak, az MDFből. BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb már említettem, hogy Mészáros Béla úr fölszólalásával teljes mértékben egyetértek. Ezért azokat a kifogásokat, illetve javaslatokat, amiket ő elmondott, én ezekkel egye tértvén, nem fogom megismételni; remélem, ez megrövidíti hozzászólásomat, és időt takarítunk meg. Nagyon sajnálatos viszont, hogy SZDSZes képviselőtársunk véleménye a frakcióján belül kisebbségben van, a kormánypártok között meg nagyon csak kisebbségben v an, tehát nem szabad túlértékelni a dolgot. Érdemes visszatekinteni erre az elmúlt pár hónapra, ennek a törvénynek a sorsára, és nagyon érdekes következtetéseket tud az ember levonni. Mindannyian emlékeznek képviselőtársaim: február 1jén Sopronban kihelye zett mezőgazdasági bizottsági ülésen a bizottság tárgyalta a törvénytervezetet, és rendkívül kemény kritikákat fogalmazott meg úgy kormánypárti, mint ellenzéki képviselőtársaink nagy része. Ott elhangzott, hogy jobban tenné a kormány, ha visszavonná a törv énytervezetet, néhány szakértővel átdolgoztatná azt - a Sopronban elhangzott kritikáknak megfelelően , és újra beterjesztvén rengeteg időt lehetne megtakarítani és rengeteg módosító indítványt. Sajnos a szavazógép működött: ellenzéki javaslat, illetve ell enzéki nem szavazat ellenére általános vitára alkalmasnak ítélték ezt a törvénytervezetet, és azóta tulajdonképpen tárgyaljuk is ezt a törvénytervezetet. Akik úgy vélekedtek annak idején Sopronban, hogy célszerűbb volna visszavonni, azoknak a javaslata saj nos bejött. Bejött, mert félő, hogy a nyári szünet előtt a parlament ezt a törvénytervezetet nem fogja elfogadni. Számoljunk: másfél hónapunk van még a nyári szünetig, és még az általános vitát sem zártuk le. Nem beszélve arról a közel 200 módosító indítvá nyról, aminek a beépítése, ha csak 200ról van szó, akkor is rengeteg, de ha beleszámítom azt, hogy egy módosítás sok esetben másik tízet indukálhat a törvényen belül, akkor azt kell mondanom, hogy ebből a törvénytervezetből törvény a nyári szünet előtt ne m valószínű, hogy lesz. És ezt valahogy a kormány elengedte a füle mellett, és a gyors tárgyalás és a gyors elfogadás volt az ellenvélemény. Ebből nem lett semmi. Ugyanis, ha az ember végiggondolja, rájön a logikára, hogy miért nem. Itt az idő annak a csop ortnak, annak az érdekkörnek a malmára hajtja a vizet, akik jelenleg birtokon belül vannak, és akik tulajdonképpen a jelen vadászati helyzet konzerválásában érdekeltek. Ebből
