Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP):
2635 Most pedig rátérnék a hozzászólásomra, amelyben megpróbálok szakmai érveket fölsorakoztatni és néhány gondolatot elmondani. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló T/1662. számú törvényjavaslat tiszteletreméltó célt tűzött maga elé. Egyik oldalon m egpróbálja a magyar vadgazdálkodás kétségtelen eredményeit továbbfejleszteni, megmenteni, összhangba hozni a földtulajdonosok érdekeivel, összhangba hozni a vadászok érdekeit az erdőgazdaság, a mezőgazdaságot végzők érdekeivel és a természetvédelem érdekei vel is. Ez a cél - még egyszer hangsúlyozom - tiszteletreméltó cél. Csak kétségeim vannak azzal kapcsolatosan, hogy ez valóban megvalósíthatóe. A törvényben szerepel a vad védelméről szóló fejezet. Ennek ellenére azt állítom, hogy a vad vé delme ebben a kérdésben, ebben a javaslatban felületesen érintett. Már csak azért is igaz ez, mert mely vad védelméről kell gondoskodnunk: a túlszaporodott nagyvadállomány védelméről? Vagy a hasznos apróvadállományéról? - amely a szakemberek véleménye szer int kisebb létszámú, mint azt a mezőgazdasági területeink vadeltartó képessége lehetővé tenné. Vagy pedig az egyéb vadászható vadfajok védelméről? Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat: már a hetvenes évek második felében, illetve a nyolcvanas évek els ő felében arról cikkeztek a szakemberek, hogy nagyvadállományunk jelentősen meghaladja erdeink vadeltartó képességét. Szakemberek véleménye szerint erdeink vadeltartó képessége 3334 ezer szarvasegység - itt egy szarvast számítanak egy egységnek. Ugyanakko r a becslés szerint csak a szarvasállomány mintegy 5051 ezer darabot jelent. A dám, amelynek értéke 0,5 szarvasegység, 1617 ezer, a muflon, ahol 0,30,4 szarvasegységgel számolnak, 8500 darab, a vaddisznó - ez különösen nagy szám - 42 ezer darab; emléksz em, annak idején, amikor a 10 ezres állományt elérte a hetvenes évek második felében, már azt is túlszaporodott állománynak tekintették. Fenntarthatóe ekkora állomány erdeink károsítása nélkül? Nyilvánvalóan nem. A minőséget viszont fenn kellene tartani. Az apróvadállománnyal kapcsolatosan azt kell elmondani, hogy ez viszont nem éri el a lehetséges mértéket. Azt tartják a szakemberek, hogy az apróvadas területen hektáronként egy fácánnal számolhatunk, 5 hektáronként egy nyúl a megengedhető mennyiség. 66,5 millió hektáros apróvadas területhez képest a 660 ezres fácánállomány, a 60 ezres fogolyállomány és az 580 ezres nyúlállomány egyáltalán nem tekinthető optimálisnak. Mindezek alapján azt állítom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat végső soron nem rend elkezik a vad védelméről, de nem rendelkezik kielégítő módon a vadgazdálkodásról sem. Itt egy olyan vadászati törvényről van szó, amely valós vagy vélt érdekeket próbál kielégíteni, de nem biztos, hogy minden esetben jól. Valóban igaz Mészáros képviselőtár samnak az a véleménye, hogy itt nem az ellenzék és a kormánypártok között húzódik az ellentétes vélemény, hanem frakciónként is ellentétes vélemények vannak. Hadd mondjam azt én is, ritkán fordult elő - a gyakorlatomban talán egyszer sem , hogy az SZDSZs zel egyetértettem volna. De most azt kell mondanom, hogy az SZDSZ egyik képviselőjével egyetértettem abban, amit elmondott. (Francz Rezső: Nem az SZDSZszel, hanem Mészáros Bélával értesz egyet.) Azt hiszem, Mészáros Béla egy SZDSZes képviselő - ezért eml ítettem ezt így meg. Két területen csapnak össze az ellenvélemények. Az egyik a vad tulajdonjoga, a másik pedig a minimális vadászterület nagysága. A javaslat az állami tulajdon mellett teszi le a voksát, egyesek viszont a res nullius mellett kardoskodnak. Én másképp próbálom megközelíteni ezt a kérdést. A javaslat deklarálja ugyan, hogy a vad állami tulajdon, amivel egyet is tudnék érteni, de az állam ezzel szemben ebben a törvényben semmiféle felelősséget nem vállal. Minden felelősséget a vadászatra jogos ultra hárít, és a földhasználóra kíván áthárítani. Azt hiszem, képviselőtársaim ezt érzékelik. A vadkár kérdésénél, valamint a gépkocsi és a vad ütközése kérdésénél erre még vissza fogok térni. A jövőben érzékelhető lesz az, hogy a vadkár és a vadban okozo tt kár kérdésében, de különösen a vad és a gépjárművek ütközése kérdésében végül is az állam nem fogja vállalni azt a felelősséget,
