Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - HERBÁLY IMRE (MSZP):
2623 Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a következő sorrendben: Herbály Imre úr, Magyar Szocialista Párt; szólásra készül Rott Nándor úr, a Független Kisgazdapárt részéről, majd őt követ i Mészáros Béla, Kovács Kálmán, Bogárdi Zoltán és Házas József úr. Megadom a szót Herbály Imre úrnak, Magyar Szocialista Párt. HERBÁLY IMRE (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1662. számú törvényjavaslat a vadászati jogot vag yonértékű jogként, az önálló vadászterület tulajdonjogának elválaszthatatlan részeként fogalmazza meg. Lehete ezt a jogot minden érdekelt igényeit kielégítve hasznosítani a jelenlegi földbirtok és tulajdonosi struktúra mellett? Nehezen képzelhető el. Nehe zen képzelhető el akkor, amikor az országos adatok alapján az egy főre jutó földtulajdon nagysága másfél hektár - JászNagykunSzolnok megyei adatok szerint, derűlátó adatok szerint 4 hektár egy főre. Töprengve a tárgyban szereplő törvényről, a következő g ondolatok foglalkoztattak: Lehete kompromisszumok nélkül szakmai, politikai érdekeket egyeztetni? A történelmi szakmai tapasztalatokat figyelembe kelle venni? Az érdekeltek véleményét figyelembe kelle venni? Azt hiszem, mindhárom (sic!) kérdésre igennel válaszolhatunk. Figyelembe kell venni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat két nagy kérdését vizsgáltam meg ilyen szempontból: a vadászterület nagyságát és a vad tulajdonjogát, mint két nagyon vitatott koncepcionális kérdést. Egy ország büntetlenül nem taga dhatja meg múltját, főleg akkor nem, ha ebből a múltból kézzelfogható, értelmezhető tapasztalatai is fakadnak. Ilyenek a vadászat vonatkozásában a vadászati rég- és közelmúltunkból egyaránt maradtak ránk. Ezekre csak nagy vonalakban hivatkoznék, hisz képvi selőtársaim közül Schamschula képviselő úr és Pálos képviselő úr is hivatkozott rá. Ilyen példák az 1800as évekből a kényszertársulás, a '45 előtti évekből a nagybirtokok vadászati sikerei, a '45 utáni évekből a vadászati felügyeleti és érdekképviseleti r endszer, a vadásztársaságok működése, a területnagyság és a vadgazdálkodási eredmények. (18.30) Töprengtem azon, miközben készültem a hozzászólásra, hogy saját szavaimmal, saját tapasztalataimra hivatkozva indokoljam a törvényjavaslat általam megfelelően m egfogalmazottnak tartott koncepcionális kérdéseit, vagy vegyem kölcsön azoknak a szakértőknek, érdekelteknek a véleményét, akiknek én a véleményére adok, akiknek a véleményét nem hagyhatja figyelmen kívül az Országgyűlés, amikor egy ilyen sokrétű, a termés zetvédelemtől kezdve árbevételt hozó tevékenységig terjedő tevékenység törvényi szabályozását vitatja. Elsőként engedjék meg, hogy a FACE főtitkárának, Yves Lecocq úrnak a leveléből idézzek, aki azt írja egy helyütt az Országos Magyar Vadászati Védegylet e lnökének írt levelében: "Ami bevált, azt meg kell tartani, és nem szabad megváltoztatni, hacsak súlyos okok nem indokolják ezt a változtatást. Az önök vadászati rendszerének fenntartása elkerüli a mező- és erdőgazdaság, valamint a vadgazdálkodás, vadászati gazdálkodás közötti érdekütközéseket. A mező- és erdőgazdaság mindig más célokat fog követni, mint a vadászati gazdálkodás. Szükséges azonban az egymásnak ellentmondó érdekek összehangolása." Ez egy fontos felhívás számunkra. Amikor egy beszélgetésen erre hivatkoztam, akkor képviselőtársaim figyelmeztettek, hogy vigyázzak, mert ezt nem teljesen úgy értette Lecocq úr, ahogy én szeretném citálni, mármint úgy, hogy egyegy ilyen kérdés eldöntésekor kompromisszumot illik kötni, mert másképp megállapodni nem le het. Aztán utánanéztem és kiderült, hogy Lecocq úr a következőket gondolja: ellenezzük a vadászok bármely etikátlan magatartását, bármely elitnek a demokráciával szembenálló privilegizálását, s minden olyan tényezőt vagy okot ellenez, amely bármi mást akar csinálni a vadászatból, mint aminek lennie kell. Mindezig - folytatja később - egyetlen elfogadható érvet sem hallottam, amely az adott rendszer totális átalakítása és egy új rend létrehozása mellett szólt volna.