Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 5 (143. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
27 millecentenáriumi ünnepségek nyitó ünnepségén valamennyiünk megdöbbenésére - é s nemcsak az anyaországon belül élőknek, hanem a hazánk határain kívülről érkezőknek is általános megdöbbenésére - bekövetkezett, és amelyet most is e helyütt a Független Kisgazdapárt nevében is vissza kell utasítanom, elfogadhatatlan, hogy egyetlenegy pir osfehérzöld zászlót ezen az ünnepségsorozaton nem lehetett látni, hogy úgy emlékeztek a magyarság 1100 évvel ezelőtti bejövetelére, hogy a Himnusz meg a Szózat hangjai el nem hangzottak. Én úgy gondolom, ezek méltatlanok a magyarság 1100 éves ünnepségsor ozatának kezdetéhez, (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) és méltatlanok a Házhoz is. Köszönöm a türelmüket, és remélem, ez még egyszer ebben a Házban nem fog előfordulni, elnök úr, mert ezért önt is személyesen felelőssé teszem, mert ön ott elnökölt akkor, amikor mindez bekövetkezett. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét. Szórványos taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Nem elnököltem, frakcióvezető úr. (Derültség a bal oldalon.) Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Torgyán József frakcióvezető úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! A sikerpropagandáról és a nemzetrontó gazd aságpolitikáról egyidejűleg kívántam szólni és jelentettem be a napirend előtti frakciófelszólalási igényt akkor, mielőtt még Horn Gyula miniszterelnök úr expozéját hallhattuk volna. Ezért különösképpen érdekes e két felszólalásnak az egybeesése, azzal, h ogy természetesen a két felszólalás egymással 180 fokban szemben áll. Hadd utaljak arra, hogy a miniszterelnök úr arra hivatkozott, hogy most már közösen kellene gondolkodnunk, együtt kellene haladnunk az ország felvirágoztatása érdekében. Természetesen a Független Kisgazdapárt az ország felvirágoztatását tartja az elérendő célnak, de egészen másként, amiként arra a Magyar Köztársaság kormánya hivatkozik. Mert vajon miként lehetne az ország felvirágoztatásáról beszélni, amikor a felvirágoztatást egy olyan m egszorító politikával kívánják elérni, mely megszorító politika ismét azokat kívánja megnyúzni, akikről eddig legalább hét bőrt már lenyúzott. Legyen szabad arra utalnom, hogy akkor, amikor ennek a megszorító politikának a megdöbbentő tényeiről beszélünk, lehetetlen szó nélkül hagyni, hogy az egyik oldalról megszorítják az értékeket létrehozókat, tőlük veszik el most már a létminimum alatti lehetőségeket is. Nem véletlen az, hogy a televízió most már igen gyakran ad számot arról, hogy miként keletkezik trag édia azért, mert a villanyvilágítás beszüntetését követően gyertyával kénytelenek világítani a hideg lakásban, vagy miként fordulnak elő tragédiák sorozatosan nemcsak azzal, hogy évente eltűnik Magyarországon egy ceglédnyi nagyváros, mert sokkal több a hal álozások száma, mint a születéseké, nemcsak azzal, hogy a születések arányszáma a tavalyihoz képest is időarányosan rohamosan csökken, hanem azzal is, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy amíg a kormány beszél fontos megszorító intézkedésekről, ugyanakkor a hatalmi elit egy szűk csoportja olyan elképesztően magas javadalmazásban részesül, amely megkérdőjelezi a megszorítás hatékonyságát. Legyen szabad ebben a körben külön utalnom a pénzintézeti tevékenységgel összefüggő tevékenységi körök kiemelt, premizált , az átlagosat messze meghaladó javadalmazásáról. De legyen szabad arra is utalnom, hogy ma már, amikor felmerül a kérdés, hogy vajon miként akarják az ipart és mezőgazdaságot rendbe tenni, ha az ipar fejlődését nem biztosítják, ha nincs olyan beruházás, a mi egy növekedést elindíthatna, vagy a mezőgazdasági oldalon felmerül, hogy vajon miként képzelik a mezőgazdaság felvirágoztatását, ha egyszer a tulajdoni viszonyokat sem rendezik, hogy vajon vane összefüggés aközött, hogy sajnálatos módon az 1995. évre v isszatekintve, amelyet a miniszterelnök úr értékelt, bizony a köztársasági elnök úr közvetlen környezetében, de a miniszterelnök úr közvetlen környezetében, tehát a kormányában is fellelhetők azok a személyek,
