Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 23 (168. szám) - Mező István (MSZP) - az igazságügy-miniszterhez - "A tiltott önkényuralmi jelképek használatáról" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
2538 kocsma". (Derültség.) Egy feljelentés folytán a rendőrség kiszállt, és elkobozta ezeket a kiállított relikviákat. Ugyanakkor Budapest utcáin, könyvesboltjaiban százszámra lehet látni a Harmadik Birodalomról szóló könyvet, amelyen hatalmas horogkereszt ék telenkedik. Gondolom, ez is az ismeretterjesztési kategóriába sorolandó. Sőt, az egyik parlamenti ellenzéki párt nagygyűlésén a miniszterelnököt ábrázoló bábu nyakába félméteres vörös csillagot akasztott - persze igaz, hogy ne legyen törvénybe ütköző, úgy játszották ki, hogy letörtek belőle egy darabot, s így már akkor nem ötágú volt a csillag. Ennek kapcsán kis fantáziával jómagam is készítettem egypárat, ami nem törvénybe ütköző. (Sorra felmutatja, amiről beszél:) Például itt van egy perforált horogkeresz t, SSjelvény írott kisbetűvel, nyilaskereszt nyílvesszőből, fehér ötágú csillag vörös felirattal, és itt a csúcs, a sarló és kalapács helyett sarló és franciakulcs. (Derültség. - Taps a kormánypártok padsoraiban.) Ebbe senki az égvilágon nem tud belekötni . Tisztelt Miniszter Úr! Szerintem minden törvény és jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle. Ha az százféleképpen értelmezhető és kijátszható, akkor nem sokat ér. Szegény megboldogult nagyapám úgy mondaná, annyit ér ez, mint vászontarisznyán a la kat. (Derültség.) Kérdezem tehát a miniszter urat, hogy mi minősül ismeretterjesztésnek, oktatásnak... (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) .., egyáltalán ki dönti azt el, melyiket, melyik kategóriába soroljuk. Miben különbözik jogi lag egy kocsma belterülete egy könyvesbolt belterületétől? Egy politikai párt nagygyűlése melyik kategóriába sorolandó? (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) Köszönöm szépen. Várom válaszát. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A ké rdésre dr. Vastagh Pál igazságügyminiszter úr válaszol. Megadom a szót. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Még az a szerencse, hogy mindezeket nem az igazságügyminiszternek kell eldönteni. Ami felől ön é rdeklődik, az elsősorban és kizárólagosan a jogalkalmazók, a jogalkalmazó szervek alkotmányban biztosított joga és kötelessége. Amikor 1993ban az Országgyűlés háromnegyed éves vita után elfogadta a büntető törvénykönyvnek ezt a módosítását, akkor valamenn yien, a törvényhozás akkori tagjai éreztük, hogy a szakasz alkalmazása a joggyakorlat számára sokszor igen bonyolult, és megoldhatatlan elhatárolási problémákat vet fel, hiszen olyan volt magának a módosításnak a belső konstrukciója, amelyben az elkövetési célzat és a motívum nem került világosan és pontosan meghatározásra. Éppen ezért ezzel is magyarázható az a tény, hogy a joggyakorlatban alig találunk példát eljárások lefolytatására, kezdeményezésére vagy különösen nem ilyen jellegű eljárások befejezésér e. Ahhoz, hogy valamely jogszabály módosításra kerüljön, a legfontosabb tapasztalatokat, tényeket a jogalkalmazásból kell a jogalkotó részére absztrahálnia. Miután ilyen tények és ilyen tapasztalatok nem állnak rendelkezésünkre, úgy hiszem, nagyon nehezen lehetne hozzálátni ennek a jogszabályhelynek a módosításához. (16.20) Ennek kapcsán szeretném megjegyezni, hogy a kormánynak az eddigiekben sem volt és most sem törekvése az, hogy politikai indulatokat kiváltó törvénymódosítá sokkal terhelje az Országgyűlés igencsak tetemes törvényalkotó munkáját. Kérem tisztelt képviselőtársamat, fogadja el a válaszomat. (Taps a bal oldalon.)