Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény végrehajtásának tapasztalatairól szóló jelentés, valamint az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság elnöke:
2437 lefordítva a legnagyobb változást a feketegazdaság visszaszorításában kialakítható együttműködés terén várhatunk ettől a kérdéstől. A második alapkérdés, amivel bizottságunk foglalkozott - és igyekezett ebben állást foglalni és javaslatot megfogalmazni a parlament és a kormány számára , a pénzügyi alapok kezelésének a kérdése. A gazdaság igen széles területen kapcsolatban van a központi költségvetés újraelosztó tevékenységével, és a kamarai törvény azt az ígéretet, azt a javaslatot tartal mazza, sőt azt a kötelezettséget írja elő, hogy a központi költségvetésen keresztül a vállalatokhoz jutó pénzösszegek elosztásában, e pénzösszegekkel kapcsolatban a vállalatok versenyeztetésében, ennek regionális megosztásában és ágazatok közötti megosztás ában a kamaráknak nemcsak a véleményét kérik ki, hanem a kamaráknak beleszólási, döntési jogot is átadnak. Ezen a területen az együttműködés igencsak kezdeti állapotban van, magyarán mondva: tulajdonképpen még nem történt semmi. Ami történt, az a tanácsadá s, a véleménymeghallgatás szintjére redukálódik, nem pedig a kamarának a döntésekbe való közvetlen bevonása. Úgy gondoljuk, ez is egy olyan kérdés, amelyben - ha nem is lehet olyan gyors ütemben előre haladni, mint a regisztráció kérdésében, de - előre kel l haladni, és világosan meg kell határozni a kamarák döntésekbe való bevonásának az ügyét. Itt két korlátozó tényezőről kell beszélni. Az egyik: nyilvánvaló dolog, hogy az ilyen összegek elosztásában a széles körű együttműködés biztosítása olyankor, amikor a rendelkezésre álló összeg a racionálisan kijelölhető feladatokhoz képest nagyon csekély, akkor különlegesen nehéz, és amikor ez a feltétel fennáll, akkor nagyon sok az önjelölt, aki ezekben az elosztási döntésekben részt akar venni. Az ésszerűséget és a társadalmi együttműködést együttesen kell azonban biztosítani, és itt célszerű lenne, ha a kamaráknak fokozott szerep jutna. A harmadik és az utolsó kérdés, amit fel szeretnék vetni, az a kamarák finanszírozási problémája. Tudnunk kell azt, hogy az eredet ileg elfogadott törvény egy finanszírozási rendet ígért a kamaráknak. Ezt a rendet az 1994ben megválasztott Országgyűlés módosította, és az így kialakult rend nincs összhangban a kamarákra váró feladatok nagyságával. Véleményem szerint ez a probléma mind a három gazdasági kamarát érinti, de a kézműves és az agrárkamarát jobban, mint a többi kamarát. Azt javasoljuk az Országgyűlésnek és a kormánynak, hogy végezzen ezen a területen egy felmérést, nézze meg, hogy a feladatok finanszírozásában a most kialakult rendet hogyan kell megváltoztatni ahhoz, hogy a feladatok és a feladatok fokozatos átvétele és a finanszírozás rendje hogyan kapcsolható össze. Feltehető, hogy általános rendként nem elfogadható az az egyedüli támogatás, amit az adózási rend a kamaráknak nyújt, hogy a kamarai kötelező tagság - tehát egy járulékfizetés, adófizetés jellegű fizetési kötelezettség - költségként elszámolható. Ennél nagyobb, de ugyanakkor nem korlátlanul nagy lehetőséget kell biztosítani a kamarák finanszírozási problémáinak a m egoldására. Szorosan kapcsolódik ehhez az a kérdés is - ami valószínűleg ugyancsak törvényes rendezést követel, bár a kamarák belső ügyének is tekinthető , hogy a jövedelemtermelés és a vállalati jövedelmek jelentkezése nem a kamarai feladatok arányában o szlik meg országos méretekben, hanem bizonyos ipari, gazdasági centrumokban koncentrálódik. Ez elsősorban Budapestre igaz, ahol országos jellegű - ha nem is használják már ezt a szót - vállalatok vannak, amelyek tagdíja nem világos, hogy hogyan osztható sz ét a kamarai területi szervezetek között. Úgyhogy ebben a kérdésben is, a fióktelepeknek nevezett probléma kérdésében is, törvényes változásra van szükség. Az utolsó kérdés a gazdasági problémák közül a kamarák elhelyezésének a gondja. A kamarák részlegese n megörököltek helyiségeket, épületeket, amelyek az ésszerű és a feladatokhoz méltó működésüket biztosítják, de vannak olyan területek és kamarák, amelyek ebben a vonatkozásban még jelentős állami támogatásra szorulnak. Indokolt ezzel a kérdéssel foglalkoz ni. És ha azt kívánjuk, hogy a kamarák a magyar társadalmi és gazdasági élet fontos szereplői legyenek, akkor nem indokolatlan ennek a kérésnek a figyelembevétele. A javaslatunk arról szól, hogy ezekben a kérdésekben - tehát az itt kiemelt három kérdésben - az Országgyűlés fogadja el a gazdasági bizottság által megfogalmazott elemzés eredményét és
