Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - A postáról szóló 1992. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KOVÁCS KÁLMÁN közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár:
2398 Az előterjesztést T/2138. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2138/3233. és 35. számon kapták kézhez. Megadom a szót Kovács Kálmán úrnak, a Közlekedési , Hírközlési és Vízügyi Minisztérium államtitkárának. KOVÁCS KÁLMÁN közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A posta tevékenysége fontos része mindennapi életünknek. Alig ejtünk szót róla, pedi g mind a gazdasági élet szereplői, mind pedig a lakosság számára nap mint nap nélkülözhetetlen szolgáltatásokat nyújt. Ahhoz, hogy e jelentős tevékenység ellátása az iránta támasztott követelményeknek megfeleljen, szükséges, hogy szabályozása folyamatosan igazodjék a változó körülményekhez és a nemzetközi normákhoz. A postáról szóló átfogó szabályozást 1992ben alkotta meg az Országgyűlés, felváltva ezzel a mintegy 30 évig létező, a szervezetre és nem a tevékenységre irányuló előírásokat. Ez a törvény a hat álybalépése óta eltelt időszakban kiállta a próbát, és az időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy alapvető rendelkezései ma is helytállóak. Ugyanakkor a gyakorlat során felvetődtek további pontosítást igénylő kérdések, amelyek megoldásához az önök elé ter jesztett javaslat szerinti módosítások szükségesek. Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg nekem, hogy a tervezett változtatások közül a legfontosabbakat kiemeljem. Mindannyiunk előtt ismert tény, hogy az egyéni és társas vállalkozások számának gyarapodása a gazdasági verseny megélénküléséhez vezetett. Ennek azonban egyik nemkívánatos kísérőjelensége is megjelent. Egyes vállalkozások a jelenlegi törvényi tilalom ellenére az állami, illetve a koncessziós szolgáltató által kizárólagosan végezhető postai alaps zolgáltatást nyújtanak. Ez olyan helyzetet eredményezett, hogy a jól jövedelmező postai szolgáltatásokat, főleg a nagyvárosokban és a nagyfogyasztóknál, a postáénál kedvezőbb áron tudják elvégezni. Ugyanakkor a nagyobb ráfordítást igénylő tevékenységeket, például az aprófalvas települések ellátását már nem vállalják. Ennek természetes következménye lett, hogy miután a posta mindenhol köteles ellátni az alapszolgáltatást, azt csak egyre magasabb költségekkel tudja megvalósítani. Ezért az eddigieknél pontosab ban kell meghatároznunk azt, hogy mi minősül alapszolgáltatásnak a postai szolgáltatások területén. Így a piac egyéb szereplői számára is világossá válik, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyeket jogszerűen végezhetnek és melyek az állami, illetve a kon cessziós szolgáltatók által kizárólagosan ellátandó feladatok. Meghatározott tömeg- és mérethatárok feletti küldemények esetén a versenyszféra számára is engedélyezett a piacra jutás. Ez a liberalizáció irányába tett lépés teljes mértékben összhangban van a nemzetközi gyakorlattal és egyidejűleg elősegíti az egyértelműbb jogalkalmazást is. Ugyancsak az elmúlt időszak tapasztalatai hívták életre azt a módosítást, amely a törvény egyik túlzottan szigorúnak bizonyult rendelkezésének feloldását kezdeményezi. Az érvényes szabályozás szerint a postai alapszolgáltatást a 600 főnél nagyobb népességszámú településen állandó postai szolgáltató működésével kell teljesíteni. Ettől eltérni kizárólag népességcsökkenés esetén lehet. Az érintett önkormányzatok véleménye sze rint ott, ahol a lakosság az adott postai szolgáltatással elégedett, felesleges lehet az állandó szolgáltatóhely létesítését megkövetelni. Ezért megfelelő garanciákhoz, például az önkormányzat előzetes egyetértéséhez és a miniszter hozzájárulásához kötötte n javaslatot teszünk e szigorú kötelezettség feloldására. E feloldással egyidejűleg azonban a lakosság ellátása érdekében a most beterjesztett javaslatban fenntartottuk a jelenleg hatályos törvényi szabályozás azon garanciális elemét, mely szerint az ágaza tért felelős miniszter meghatározott időre, legfeljebb két évre, kötelezheti az alapszolgáltatást végzőt arra, hogy adott településen alapellátást nyújtson. Ezzel a megoldással érhető el, hogy a szolgáltatóváltozás esetén se maradjanak települések ellátás nélkül.
