Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 16 (166. szám) - A Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KISS GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
2361 helyezi és politikai, sőt ezen túlmenően nemzetpolitikai vagy ha úgy tetszik társadalmi érdeket követő, mindegy, hogy a jobb oldal vagy a bal oldal nyelvén fejezzük ki azt, hogyha egy nagy csoportnak az érdekéről akarunk beszélni, mi a célja. Nyilvánvalóan kettős cél van. Az egyik az, hogy a társadalomban meglévő kisebbségek ne szenvedjenek indokolatlan hátrányt. Ez az egyik cél egy olyan társadalom esetén, amelyik békében akar élni a különböző kisebbségeivel. A másik cél viszont az, hogy a többségnek az elfogadott moralitását, elfogado tt erkölcseit ne zavarja, ne érezze magára kényszerítve egy kisebbségnek az értékrendjét. És azt hiszem, hogy itt térnék vissza az örökléstani vagy szocializációs kérdésre, amikor azt mondom, hogy javaslom a tisztelt képviselőtársaknak, hogy a törvény kial akításakor mindenféleképpen vegyék figyelembe, hogy milyen hatással lehet az egyneműek együttélésének az esetleges propagálása, ha ez egy szintre kerül a törvényben a különneműek együttélésével, milyen lehet azokra a korcsoportokra vagy korosztályba tartoz ó fiatalokra, akiknél még nem alakult ki a nemi identitás, és ezt a folyamatot esetleg megzavarhatja. Tehát tulajdonképpen azt kellene minuciózusan végiggondolni, hogy lehet a kisebbség békés beilleszkedését úgy megvalósítani, hogy ez ne legyen egy mintaad ó, hogyha ebben egyetértenek a képviselőtársak, hogy nem ezt a mintát gondolnánk az egész társadalom számára előírni. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kiss Gábor képviselő úrnak, MSZP. KISS GÁBOR (MSZP) : A legteljesebb mértékben egyetértünk, ami a szocializációra vonatkozik, a szocializáció jelentőségére a nemi beállítódás szempontjából. Én azonban csak arra reflektáltam, amit Torgyán képviselő úr ebben az összefüggésben mondott. Ebből következően azt is szeretném leszögezni, hogy itt egyfajta, az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek ítélt jelenség kiiktatásáról van szó és semmiképpen sem valamiféle etalon- vagy példateremtésről, és különösképpen nem a kiskorúak szocializációja szempontjából veszély es egzemplumról. Ebből következően én azt gondolom, legalábbis ezzel a törvénnyel összefüggésben ettől nem vagy nem szükséges tartani. De ha már a szó nálam van, akkor szeretném azt a meggyőződésemet is itt elmondani, hogy természetesen a homoszexuális éle tközösség nem valamiféle értékminta, és miközben én azt mondom, hogy ezt a kapcsolatot társadalmi értelemben is legalizálni szükséges, hiszen ez létezik, és ezt nem tekintem társadalmi értelemben ártalmasnak, ugyanakkor én azt is gondolom, hogy az a fajta öntudat, amely sok tekintetben a represszió ellenében fejeződik ki, szintén nem szerencsés. Ez mint magatartásforma sem egészen tesz jó szolgálatot azoknak, akik ezt magukénak vallják. Ebből következőleg azt gondolom, hogy mind a két fél részéről meglehető sen tisztes türelemről kell tanúbizonyságot tenni. Csak nehezebb ezt a fajta türelmet annak gyakorolni, akire nézve a beállítódása folytán erkölcsi konzekvenciákat vonnak le, mert ez mindenképpen a társadalmi repressziónak valamifajta megnyilatkozása, ami ellen természetesen spontán módon is tiltakoznak. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Tekintve, hogy több képviselőtársunk nem jelezte hozzászólási szándékát, Vastagh Pál igazságügyminiszter úr pedig információim szerin t a vita későbbi szakaszában kíván reflektálni, az általános vitát lezárom, a részletes vitára bocsátásra jövő heti ülésünkön kerül sor. Bár lehet, hogy egyes képviselőtársaimtól ismételten kritikát kapok, de kénytelen vagyok az eddigi vitát minősíteni, mé gpedig rendkívül pozitív módon, már ami az előző törvényjavaslatot illeti. Igazán sajnálhatjuk, hogy ez az intelligens, valóban a parlamentbe való vita, már ami a stílust illeti, egy viszonylag szűk kör öröme lehetett csak.
