Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 12 (145. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
227 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Sepsey Tamás képviselő úrnak, MDF. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tiszt elt Miniszter Úr! Parlamentáris demokráciákban a kormány által beterjesztett törvényjavaslatok felelőssége a kormányt terheli. (Dr. Vastagh Pál: Így van.) Ezt a felelősséget nem lehet megosztani oly módon, hogy az ellenzéki képviselőket bevonjuk a törvényelőkészítés folyamatába, és ezzel megfosztanánk őket attól a lehetőségtől, hogy az Országgyűlésben ellenérveket tudjanak megfogalmazni. Miután több esetben ezek az egyeztetések egyéb törvényjavaslatoknál nem vezettek sikerre, teljesen értelmetlen dolog ily en kérdésben hatpárti egyeztetéssel beterjeszteni törvényjavaslatot. Ha ez a törvényjavaslat olyan jó lett volna, akkor már decemberben meg lehetett volna szavazni, mint ahogyan ez állandóan szerepelt az Országgyűlés ütemtermében. Miniszter úrnak arra kell ene választ adnia, hogyha jó a törvényjavaslat, amelyet ő terjesztett az Országgyűlés elé, akkor miért nem emelkedett már ez törvényerőre. Én örülök, hogy el tetszett ismerni, hogy ez egy nagyon bonyolult kérdés, hisz 1992ben az akkori Országgyűlés úttörő munkát végzett ezen a jogterületen. A probléma a kormány által beterjesztett javaslattal az, hogy túlterjeszkedik az Alkotmánybíróság által előírt problémakörön, és olyan új jogosultak számára kíván kárpótlást megállapítani, akik más csoportokhoz képest i ndokolatlan előnyhöz jutnának. Itt a "más csoportokat" szeretném hangsúlyozni, mert a sérelem bekövetkeztét, jelen esetben a hozzátartozók halálát soha senki nem vonta kétségbe. De igenis, az, hogyha valaki 1945. augusztus 1je után hal meg a hadifogolytáb orban, annak a gyermekei 300 ezer forint kárpótlást kapjanak, annak a katonának a gyermekei pedig, aki viszont meghal a fronton, vagy annak a polgári áldozatnak a gyermekei, akiket az átvonuló csapatok gyilkolnak le, ne kapjanak kárpótlást, ez azért elfoga dhatatlan, mert alkotmányos diszkriminat megkülönböztetést jelent embercsoportok között. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Gellért Kis Gábor, kétperces hozzászólás? (Gellért Kis Gábor: Igen.) Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gellért Kis Gábor képviselő úrnak; s azt követően szünet következne, képviselőtársaim. GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Két dologra szeretnék röviden reflektálni abból, amit az imént elmondott Sepsey Tamás. Az egyik a jogosulti kör . A kárpótlás a kezdet kezdetétől "A politikai üldözöttek kárpótlása" címet viselte. Ezt a kört igyekezett a lehetőségek határain belül kárpótolni: az állam mulasztásait vagy az állam éppenséggel agresszív cselekményeiért valamilyen módon és részlegesen - ahogy erről az Alkotmánybíróság képviselő úr által is idézett határozatában szólt - kárpótolni a jogosultakat. Ezért nem lehetséges, amit Győriványi képviselő úr előterjesztett, s a Kisgazdapárt módosító indítványai közt is szerepel, hogy kiterjesszük olya nokra is, akik egyébként valóban rászorulnának és akiknek a múltja, harcai, szenvedései megalapoznák ezt, de nem politikai üldöztetésnek voltak kitéve, a fegyveres harcokban vettek részt. Ez az egyik. A másik, amivel talán személyesen vagyok adós, hogy mié rt is pihent ez a törvény ilyen hosszú ideig. A mai nappal adtam be egy módosító indítványt, amely a jogosulti kör szűkítésére irányul, éppen abban a szellemben, amelyről Tóth Pál és Sepsey Tamás is beszélt a korábbiakban. Azért kértem a kormányzatot, hogy legyenek türelemmel, hogy ennek a jogi megalapozását, intézményes megalapozását el tudjuk végezni. Az egyik legfontosabb ok, ami miatt ez húzódott, ez volt.
