Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 16 (166. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
2239 Köszönöm a szót, elnök asszony. A miniszter úr némi sértődé ssel vette tudomásul, amikor ebben a témában arról beszéltem, hogy ez egy kannibálegyezség volt, hiszen egy leépülő szerkezet, adóssággal sújtott intézmények mellett, számításaink szerint körülbelül 1015 ezer elbocsátandó egészségügyi dolgozó megtakarítot t bére szolgálna alapot ahhoz, hogy egy inflációt sem követő béremelés alakuljon ki. Ha ehhez hozzávesszük azt - amit az előttem szóló képviselőtársam mondott , hogy az adott intézmények megmentése, fenntartása vagy az elveszni hagyása, csődbe jutása tula jdonképpen egyszemélyi döntésen alapul, ami teljesen a kézivezérlést juttatja az ember eszébe, akkor a körkép teljes. Azt hiszem, még az sem biztos, hogy ez a megtakarítás béremelésre lesz fordítható maradék nélkül, hiszen az adósságállomány bizonyos mérté kű rendezésére is rá lesznek szorítva az egészségügyi intézmények, amit nyilvánvalóan ugyanebből az összegből kívánnak kigazdálkodni. A helyzet tehát rendkívül szomorúnak és a kívülálló számára a megegyezés egyszerűen érthetetlennek tűnik. Köszönöm. (Taps az MDFfrakció soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Gyimóthy Géza frakcióvezetőhelyettesnek, Független Kisgazdapárt. GYIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azért látom tragi kusnak a dolgot az egészségügyben, mert az "oszd meg és uralkodj" elv fog érvényesülni. Ahogy több képviselő is elmondta, valóban megindul az egymásra nézés, az egymásra tekintés, az egymásra figyelés az orvosok között, és szinte mindenkiben - emberekben, orvosokban - szinte a kannibál lelkület fog kialakulni. Nem érti az ember, amikor arra hivatkoznak a tisztelt kormánypárti képviselők, hogy az állam nem szólhat bele az üzleti életbe, mert az már teljesen a menedzserszerződések alapján megy - lásd a Bokrosvégkielégítést vagy bármilyen más dolgot , mert így egyeztek meg. De akkor az olyan állami intézmények, mint az egészségügy, az oktatás, ami kifejezetten az állami ellátmányrendszerhez, a szociális ellátórendszerhez tartozik, ott miért nem tudnak határt szabni annak, hogy - ahogy az előbb fölhoztam - az egészségbiztosítási önkormányzatoknál ne legyenek, mondjuk, százszoros fizetések, mint az egyszerű alorvosoknak vagy ápolónőknek, akik pedig éjszaka is kemény munkát végeznek! Tehát nem tudom, miért nem al akult ki az a társadalmi megegyezés az önök kétéves kormányzása alatt! Miért nem vezettek be olyan bérstopokat, hogy bizonyos bérek, juttatások ne mehettek volna csillagászati magasságokba akkor, amikor több ezer embert elbocsátanak, vagy akik ott is marad nak, éhbérért küzdenek. Ma az egészségügy, s benne az orvostársadalom, a középkáderek olyan lehangoló, tragikus állapotban vannak, amilyen lehangolt állapotban a magyar társadalomban szerintem még soha nem volt az egészségügy. Ezért valóban kicsit elszomor ító, sőt erősebb szót kell használni, lehangoló, hogy ma szakszervezeti - "műszakszervezeti" - együttműködések, megállapodások köttetnek az Egészségbiztosítási Önkormányzattal az orvosok, az ápolónők és az egészségügyben dolgozóknak a kárára. Köszönöm szép en. (Taps az FKGPfrakció soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Kétperces reagálásra megadom a szót Surján László frakcióvezetőhelyettes úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az ember állandóan kicsit meglepve figyeli azokat a jelzéseket, amelyek a Népjóléti Minisztériumból áradnak ki az egészségügyre, és arról szólnak, hogy az ágylétszám leépítésének a végrehajtásával többletforráshoz lehet jutni.
