Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 15 (165. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
2217 világosan utalnak a korrekció szerény méreteire és az ahhoz való jogot, mint az érintett magyar vá lasztók képviselője, a magam részéről változatlanul indokoltnak tartom. Legyen szabad ennek kapcsán emlékeztetnem, hogy néhány hete Csehország és Szlovákia között ennél lényegesen nagyobb területeket érintő korrekcióra került sor. Nem hiszem, hivatkozva az imént említett cseh és szlovák példára, hogy ésszerűtlenül meghúzott, a helyi lakosság életét megkeserítő határokat örök időkre változatlannak kellene tekintenünk. Ugyanezért azt sem hiszem, hogy bűn volna egyes konkrét esetekre racionális javaslatokat te nni, jobb megoldásokkal előállni. S ha valóban igaz, hogy nem tehetünk mást, mint azt, hogy nyusziként húzzuk meg magunkat, annyit - ha fogvacogva, ha bármily félénken és gyáván - mégis meg kell tennünk, hogy az oly sok kívánnivalót maguk után hagyó triano nipárizsi határokat elviselhetőbbé, racionálisabbá tegyük, például kisebb kiigazítások, ésszerű cserék, akár kölcsönös megegyezés alapján létrehozható területvásárlások révén is. Másodszor. Magam is tudatában vagyok és a Kisgazdapárt egésze is tudja, menn yire fontos számunkra az ukrán nép barátsága. És nem gondoljuk, hogy zavarná a jó viszonyt, Eörsi szavaival, idézem: "feszültséget gerjesztenénk" - eddig az idézet , ha igen szerény, minimális igényeket tartalmazó problémákat vetünk fel. Harmadszor. Miutá n Eörsi Mátyás, a külügyi bizottság elnöke a - idézem - "nagyhatalmak által szavatolt" - idézet bezárva - 1947es párizsi békeszerződésre hivatkozik, engedje meg, hogy felfrissíthessem történelmi ismereteit. Az akkori Kisgazdapárt által vezetett, de a szov jet megszállás miatt szuverénnek egyáltalán nem nevezhető kormány is mindent elkövetett a magyar érdekek védelmében, a határok vonatkozásában és a kisebbségek tekintetében is. A magyar delegáció bátran hangoztatta a tételt, amelyet a békeelőkészítés kisga zda vezetője, Kertész István nagykövet állított fel, hogy tudniillik a lakossághoz terület is tartozik. És mindehhez: tudniillik a nagyhatalmak által szavatolt párizsi szerződéshez még csak annyit, hogy az abban kedvezményezett államok közül Csehszlovákia, Jugoszlávia és Szovjetunió ma már nem léteznek. A második világháború után Csehszlovákia a Szovjetunió javára mondott le Kárpátaljáról, ruszinostul, magyarostul, szlovákostul. És mint ismeretes, az unió azt Ukrajnához csatolta. Ukrajna önállósulásakor a m agyar kormány nyugodtan megkérdezhette volna, vajon az ukrán kormány a SztálinBenešmegállapodás alapján tarte igényt erre az Ukrajnához korábban sohasem tartozott területre, kiváltképp is annak legnyugatibb, magyar többségű, Magyarországgal határos terü letére? Tudomásom szerint az akkori magyar kormány nem tette fel ezt a kérdést. Hangsúlyozom tehát, indítványom nem ezt a mulasztást kívánta helyrehozni, hanem - mint már többször is említettem - csak egyes községek határvonalának pontosítására irányult. T ermészetesen azzal is tisztában vagyok, hogy feszültségekkel terhes világban élünk. Mindez azonban nem riaszthat vissza bennünket attól, nem lehetünk annyira félénkek és megalkuvók, hogy legalább minimális, minden tekintetben jogos igényeinket ne merjük sz óba hozni, amikor arra alkalom nyílik. (20.40) Ne csodálkozzon hát Eörsi Mátyás, a külügyi bizottság elnöke, ha ebből a megfontolásból kiindulva nyilatkozatát elfogadhatatlannak és az abban megnyilvánuló külpolitikai magatartást meghökkentőnek tartom. Negy edszer. Hivatkozott nyilatkozatában azzal vádol Eörsi Mátyás, a külügyi bizottság elnöke, hogy javaslatom - idézem szavait - "a szomszéd országok szélsőséges, nacionalista szervezeteinek szolgáltat muníciót magyarellenes propagandájukhoz". Eddig az idézet. Mindezt a magam részéről kötve hiszem, illetve teljesen légből kapott, minden tekintetben megalapozatlan állításnak tartom. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy nincs az a szolgai, jobbágyi alázat, jogfeladó szervilizmus, meghunyászkodás, amely magy ar részéről kielégíthetné őket. Hiába mondjuk, hangoztatjuk, hogy minden igényünkről lemondunk, nem hiszik el, mert ez a magatartás ellenkezik a józan ésszel, az emberi természettel, és biztosak lehetünk felőle, hogy a mi helyünkben ők nem ezt tennék. Aki tanult
