Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 15 (165. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
2215 sérthetetlenségének." Utószülött - másképp V. - Lászlónak is meg kellett esküdnie, hogy "Magyarország határait nem fogja elidegeníteni, hanem lehetőségéhez képest megvédi, és az elidegenítetteket visszaszerzendi". A későbbiekben minden királyi eskü visszatérő motívuma: "Magyarországunk határait, és amik azt bármely módon vagy címen illetik, el nem idegenítjük, se meg nem kisebbítjük, hanem amennyiben lehet, növeljük és kiterjesztjük." Így tett esküt I. Lipót, III. Károly, Mária Terézia és I. Ferenc Józsefig és IV. Károlyig bezárólag minden uralkodónk. Ez tehát a múlt. Külpolitikánk és diplomáciánk irányítóinak is csak hasznára válna, nem különben Eörsi Mátyás úrnak, a külügyi bizottság elnökének, ha mielőtt pálcát t örnének az olyen szolid előterjesztések fölött, mint amilyen az enyém is, néhanapján elővennék és tanulmányoznák a Corpus Jurist, és elgondolkoznának a levonható tanulságokon. A másik, amire szintén felhívnám a figyelmet: törté neti tapasztalat, hogy általában nem a mezőgazdaságban és a mezőgazdaságból élőket jellemzi az izgágaság. Pártunk tagjairól is ki merem jelenteni, hogy a legbékeszeretőbb emberei a világnak. (Dr. Kis Zoltán: Ezt bizonyították március 14én!) Mint jámbor ke resztény emberek, ők is ismerik és tiszteletben tartják a Bibliában először Mózesnél előforduló, a továbbiakban többször is idézett úgynevezett királyi törvényt, hogy tudniillik "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat", és tartják is magukat Pál apostol az on útmutatásához, miszerint "Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek". Innen van, ezekből a megfontolásokból adódik többek között, hogy mi igazi megbékélésre, őszinte és igazságos alapokon nyugvó békére és barátságra töre kszünk a szomszédokkal, nem törékeny és látszatmegoldásokra. Fő tanulsága ugyanis az elmúlt évtizedeknek, hogy a trianonpárizsi alapon a problémák szőnyeg alá söprésével nincs és nem is lehet őszinte megbékélés, stabilitás és barátság Európának ebben a té rségében, legfeljebb mosolydiplomácia, amely leplezetlenül van aláaknázva a megoldatlan nemzeti sérelmek jól látható és hangosan ketyegő időzített bombájával. Stabilitáshoz, valódi békéhez csak a jogos igények figyelembevételén keresztül vezethet út. Ezek nyílt és őszinte felvetése a térségben élő minden népnek érdeke, legalább annyira szerb, román és szlovák érdek, mint amennyire magyar is. És mindaddig, amíg az érdekeltek nem jutnak el eddig, nem a stabilitás, a béke és nem a gyümölcsöző együttműködés haz ája a Kárpátmedence, hanem potenciális tűzfészek. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy mi Nagyatádi Szabó István, Gaál Gaszton, Eckhardt Tibor, BajcsyZsilinszky Endre, Kovács Béla és Sulyok Dezső pártja vagyunk, olyan embereké tehát, akik sohasem tudták minden szó és megjegyzés nélkül tudomásul venni a trianonpárizsi szerződést, és minden leheletükkel küzdöttek azért, hogy a Kárpátmedence a szabadság és az igazság hazája legyen, és igazságosan megvont határok kapcsolják össze az itt élő népeket. Tőlünk tehát azt várni, hogy most megtagadjuk az általuk képviselt szellemiséget, csillagosok, katonák, tarisznyahitű kozmopoliták vagy álliberális doktrinérek módján közelítsünk a kérdéshez, épp oly képtelenség, mint azt várni a kökénybokortól, hogy sárgarépát vagy őszibarackot teremjen. Itt szeretnék kitérni egyben arra a maszlagra is, amit a Kádáréra évtizedei során etettek velünk, arra tudniillik, hogy nekünk, magyaroknak nincs és nem is lehet más feladatunk - sőt a proletár internacionalizmus szellemében ki fejezetten hivatásunk is , hogy egyetlen jajszó és panasz nélkül mint a lehetséges világok legjobbikát vegyük tudomásul a trianonpárizsi szerződéssel létrehozott viszonyokat - mert ha sérelmeinkről akár csak egyetlen szóval mukkanni is merünk, összedől a z a csodálatos új világ, amelyet Joszif Visszarionovics Sztálin, nagy eszű munkatársai és utódai találtak ki részünkre. Ehelyett újabban általános európai érdekeket emlegetnek. O tempora, o mores! És égszakadás, földindulás, háború tör ki, nekünk esnek, és letörölnek bennünket a Föld színéről szomszédaink, akiket hosszú időn keresztül a már hivatkozott proletár internacionalizmus szellemében csak mint testvérnépeket népszerűsített a kádárista propagandagépezet. Röviden tehát: ha tetszik, ha nem, a szocializ mus nagy eszméje és építése érdekében vállalnunk kell az áldozat szerepét, ha élni, ha létezni akarunk, mert tertiur non datur. Nem tagadom, hogy a hajdan velünk egy államkeretben élt népeket én is testvéreknek tekintem. (20.30)
