Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 15 (165. szám) - A Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
2193 hogy szexuális kapcsolat nélkül is fennállhat élettársi közösség. Adott esetben ott a példa azt mutatta, hogy egy 30 éves hölgy és egy 80 éves férfi között állt fenn élettársi kapcsolat, ahol nem valósult meg nemi kapcsolat, de az élettársi közösség érzelmi és gazdasági része megvalósult, és ezért a L egfelsőbb Bíróság megállapította az élettársi közösséget. A nyilvánosságra hozatalról, ennek a nyilvánosság felé történő kimutatásáról Szájer képviselőtársam szólt, azt a részt nem kívánom megemlíteni. Tehát nem szükséges. Úgyhogy ezek után viszont nagyon nehéz helyzetbe kerül a jogalkalmazó, amikor egy büntetőügyben beidézett tanú azt fogja mondani, hogy ő élettárs, és ezért megtagadja a tanúvallomást. Mit fog csinálni ebben az esetben a hatóság? Lefolytatja majd a bizonyítási eljárást, hogy tényleg élettá rs vagy nem élettárs? A tanúvallomás megtagadása - idézőjelbe téve - koronatanú esetében adott esetben a büntető ügyben eljáró hatóságnak az egyetlen bizonyítási eszköze. Az összeférhetetlenség esetében nagyon nehéz helyzetbe kerülhet az az illető, aki nem saját magáról állítja, hogy valakinek az élettársa, hanem mások állítják. Én úgy gondolom, hogy ennek a kérdésnek az átgondolása az egyébként férfi és a nő közötti élettársi viszony jogi szabályozásának átgondolásával is együtt kell hogy já rjon. Nagyon egyszerű volt az Igazságügyi Minisztérium ezen megoldása - ahelyett, hogy megnézte volna, hogy amikor '77ben kodifikálták az élettársi közösséget, az elsősorban a vagyoni részre vonatkozott - mert a polgári törvénykönyv is a vagyonszerzésre á llapít meg egy szabályt, és talán természetesnek is tűnik képviselőtársaimnak, hogy az élettársak a közösen szerzett vagyontárgyak esetében a szerzésük arányában lesznek tulajdonosok , ehelyett felállítja azt a vélelmet, hogy ha nem állapítható meg a szer zés aránya, abban az esetben egyenlőnek kell tekinteni a szerzést. Tehát ennek a jogintézménynek is az eltelt lassan 20 év alatti fejlődését kodifikálni kellene. Nem lehet ezt a problémahalmazt úgy megoldani, hogy - népiesen mondva - erre még ráteszünk egy lapáttal, és ugyanebbe a jogintézménybe az azonos neműek még kialakulatlan jogi problémahalmazát is besöpörjük, és majd a bíróságra bízzuk, hogy döntsön a kétes ügyekben, és majd a bírói gyakorlat kialakítja ezt. Korábban, éppen a polgári törvénykönyv egy másik módosítása kapcsán elmondtam, hogy új jogintézmények esetében a jogalkotó bűnös mulasztást követ el, ha a jogalkalmazó számára nem ad elég támpontot, hanem azt mondja, hogy ezt majd rendezi a jogalkalmazás. Ebben az esetben egyébként az azonos neműe k együttélése vagyonjogi szempontból megoldható, ha a felek egymással szerződést kötnek. Tehát ez sem helytálló, hogy nem lenne jogi lehetőség a vagyonjogi kérdések rendezésére. A tanúvallomással kapcsolatban a problémákat említettem. De hadd mondjak most egy másik oldalról vett példát! Két barát, akik nem élettársak, nem élnek együtt, testilelki jó barátok, érzelmi közösségben vannak. Azoktól elvárja a jogalkotó, hogy adott esetben az egyik barát feljelentse a másikat, holott legalább olyan érzelmi kapocs van közöttük, mint mondjuk egy férfi és egy nő élettársi kapcsolatában a férfi és a nő között. (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ebben az esetben meg kell tenni a tanúvallomást, feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt elítélik. Ha ugyanez az érzelmi kapcsolat szintén fennáll két azonos nemű személy között, csak ők kijelentik, hogy élettársak, abban a pillanatban már lehetőségük van a tanúvallomás megtagadására, amennyiben most ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az idő rövidsége nem engedi meg, hogy e jogintézmény számos buktatójáról lehessen szólni. Remélem és bízom benne, hogy mindaz, ami most elhangzott, képviselőtársaim számára nem azt jelenti, hogy mindenáron el kel l ítélni az azonos neműek kapcsolatát. El kell fogadni! Az emberi méltósághoz hozzátartozik, hogy mindenki szabadon választhassa meg, kivel, hogyan, milyen módon kíván élni. De a társadalommal szemben érzett felelősség, a jövendő nemzedékekkel szemben érze tt felelősség viszont arra kell hogy ösztökélje a jogalkotókat, hogy bizonyos mintákat a társadalom számára igenis követendő példaként állítson elő,
