Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 15 (165. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
2174 oktatási intézmények, felsőoktatási intézmények száma, ahová átlagosan jelentkeztek felsőoktatási hallgatók. Valószínűleg nem az apukák és a z anyukák ültek könnyes szemmel, amikor a diákok ezeket a jelentkezési lapokat kitöltötték, hiszen azok, akik egyetemre jelentkeztünk annak idején, emlékszünk rá, hogy ezt már felnőttként saját magunk megtettük. Köszönöm szépen. (Derültség, taps a bal olda lon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kelemen András frakcióvezetőhelyettes úr, MDF. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Ház! Szerencsétlen sorsú emberekről kívánok szólni, hiszen a volt Jug oszlávia területén folyó etnikai tisztogatás a horvátországi magyarokat iszonyúan érintette. A szlavóniai, valamint a Baranyaháromszögi magyarok többsége szülőföldje elhagyására kényszerült. A Baranyaháromszögből a krajinai szerb félkatonai alakulatok ho zzávetőleg 17 ezer magyart üldöztek el. A Baranyaháromszögi magyarok közül csak azok - főleg öregek - maradhattak szülőföldjükön, akik el tudták viselni, hogy saját házukban mások laknak, s nekik a fáskamrában vagy a szőlőhegyen jut hely. A menekülők egy része Magyarországról Eszékre tért vissza, hogy szülőföldje közelében legyen. Hathétezer Baranyaháromszögi magyar azonban ma is Magyarországon él. Lehet, hogy nem választópolgárok nálunk, de menekültek, akik továbbra sem térhetnek vissza otthonaikba, mer t azokban máshonnét odatelepült, a háború által odavert szerbek élnek. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a Baranyaháromszögi magyarokról nem is tud a világ. Ezt a térség ismeretének hiányából következőleg KeletSzlavóniának nevezik - az egész területet - a da ytoni megállapodásban, valamint az ahhoz kapcsolódó összes dokumentumban. A két térséggel kapcsolatos történeti, földrajzi tévedés felett ugyan szemet lehetne hunyni, ha ez nem a Baranyaháromszög területének magyarságát, sorsának, túlélési esélyének telje s megpecsételését jelentené. A Baranyaháromszögnek ugyanis semmi köze sincs KeletSzlavóniához. Szlavónia a Dráva és a Száva közti területet jelenti, a Baranyaháromszög pedig a Duna és a Dráva szögét. A Baranyaháromszögben a magyarság az 1920as években 40 százalékot, de a jugoszláviai háború kitörése idején is hozzávetőleg egynegyedet tett ki, míg KeletSzlavóniában csupán magyar szórványok éltek. A Krajinai Szerb Köztársaságból a daytoni megállapodás idejére már csak annyi maradt, amekkora ezt a két te rületet magába foglaló terület - mármint KeletSzlavónia és a Baranyaháromszög. Ezért a megállapodás megszövegezői - hogy a senki által el nem ismert Krajinai Szerb Köztársaság nevét ne kelljen használniuk , a térség egészének "Baranyaháromszög és KeletSzlavónia" helyett a "KeletSzlavónia" helytelen elnevezést adták. Hibája a magyar diplomáciának, hogy a nemzetközi fórumokon nem ragaszkodott a két térség külön megjelöléséhez, s ezzel együtt a keletszlavóniai és a Baranyaháromszögi problémák külön laj stromozásához. Meg lehetett volna ezt tenni, mivel Magyarország adta 1995ben az EBESZelnökséget, és Külügyminisztériumunk a Baranyaháromszög problémájáról nem adott kellő tájékoztatást a nemzetközi fórumokon: az ENSZben, az EBESZben, az EUnál, az Egy esült Államok külügyminisztériumában. Ennek egyik következménye, hogy Klein tábornok, az ENSZ keletszlavóniainak nevezett megbízottja, amikor nemrég Mohácson a Magyarországon élő, úgynevezett keletszlavóniai menekültekkel találkozott, csodálkozott azon, hogy a megjelentek nem a vukovári helyzetről akartak hallani, hanem a laskóiról, a pélmonostoriról, a kopácsiról vagy a vörösmartiról. A tábornok az ott levők szerint egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogy a magyarok többsége honnan is menekült Magyaror szágra.
