Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 15 (165. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
2153 Schamschula György: Ezt is a kormánynak köszönhetjük!) Azt is állítják az ellenzéki képviselőtársaim, hogy mindezekkel mi koptatjuk az ország nemzetközi tekintélyét. Nos, ezekről már szólni kell, és főképpen a tényekről, hiszen közügyről van szó. És különö sképpen azok miatt kell szólni, akik elviselik az átalakulás nagyon súlyos terheit, akik áldozatot hoznak. Nos, melyek azok a rideg tények, adatok, amelyeket csak 1994 nyarán ismerhettünk meg, és ellenzéki képviselőként nem tudhattunk róluk? Tény: a Borosskormány a választásokat követően átadott papírokat, összesítést az ország pénzügyi helyzetéről. Ezeket áttanulmányozva az akkori pénzügyi vezetés 1994. július 11én megállapította: "A Borosskormány által átadott dokumentumok megközelítőleg sem alkalmasak arra, hogy bemutassák az ország valódi helyzetét. A hiányok pótlására már csak az új kormánynak van lehetősége, s ezt a feladatot - mint írják - haladéktalanul végre kell hajtani. És ezek között - hiszen sorolják a feladatok tömegét - be kell mutatni az ú j kormányra háruló kötelezettségeket összegszerűen, méghozzá az 1994. június 30ai állapotnak megfelelően. Be kell mutatni az állami kötelezettségek felhasználását, illetve a még felhasználható forrásokat is." Nos, e feladatok keretén belül a Miniszterelnö ki Hivatal áttanulmányozta az előző kormány által hozott belső, nem nyilvános, úgynevezett 3000es határozatok tömegét. Több mint kétezer ilyen határozatot hozott az előző kormány. Ez a tanulmányozás és összegzés több mint másfél hónapot vett igénybe, és ' 94. szeptember 2ára készült el az összegzés. Ennek alapján megállapítást nyert a következő: 1. 1990 és 1994 nyara között az akkori kormány az államháztartáson kívüli gazdálkodószervezetek javára forintban és devizában összesen 283 milliárd forintban válla lt kötelezettséget - 283 milliárd forintban! Ennek nagy, mondhatni döntő többségét ellenzéki korunkban nem ismerhettük, és főképpen nem ismerhettük a feltételeket, amelyekkel ezeket nyújtották. 2. A belső, ugyancsak nem nyilvános határozatok szerint államp apírok kibocsátásáról döntöttek, összesen 390 milliárd forint összegben. Ezeket költségvetési hiány fedezésére, bankhitel- és adóskonszolidációra fordították, továbbá projektek forráshiányának pótlására. Nyilvánvaló, hogy ezeket sem ismerhettük tételesen. De amit én a hitel- és bankkonszolidáció kapcsán külön ki szeretnék emelni, az a következő - hiszen ez ma is élő téma, lásd a Budapest Bankot vagy bármi mást : számunkra 1994 nyarán ismeretlen volt a közel 350 milliárdos bank- és hitelkonszolidáció feltét elrendszere; vállalati szférát érintő konkrétumai; megtérülésük helyzete; a konszolidációs szerződések tartalma - hangsúlyozom: ellenzéki korunkban; a számszerűsíthető követelmények; és mindazok a következmények, amelyek ezzel a konszolidációval együtt jár tak. Ezt azért is kell aláhúznom, mert elhangzott már olyan ellenzéki vélemény, hogy az előző kormány befejezte a bankkonszolidációt. Ez egyszerűen nem igaz, nem felel meg a tényeknek! Sajnos, újabb és újabb milliárdokat kell fordítani arra, hogy rendbe te gyük a különben már előtte konszolidált bankokat; reméljük, hogy valamikor majd a végére jutunk ennek. Tessék mondani, hölgyeim és uraim, mit tehetünk például a Magyar Hitelbank esetében, amely egyébként 123 milliárdos konszolidációs pénzt kapott, és a leg utóbbi döntéseink szerint 11 milliárdos újabb garanciát kellett vállalni - feltehetően ezt mind nem használja fel a Magyar Hitelbank , annak ellenére, hogy a Magyar Hitelbank vezetése az utóbbi években nagyon sok mindent tett a bank dolgainak rendbetételé re. (15.10) Sajnos, ezzel ez a sor még nem fejeződött be. Tovább kell folytatni a konszolidációt. Hiszen nem tehetünk mást, mint futunk a pénz után, amit belefektettek, hogy az a többszáz milliárd, amelyet felhasználtak, ne vesszen kárba.
