Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 2 (163. szám) - Dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnökének és dr. Holló András, az Alkotmánybíróság főtitkárának köszöntése - Az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. DORNBACH ALAJOS, az SZDSZ
1938 Én is köszönöm. Szólásra következik dr. Dornbach Alajos úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoport vezérszónoka, szólásra készül dr. Áder János úr, a Fidesz képviselőcsoportjá nak vezérszónoka. Megadom a szót dr. Dornbach Alajos úrnak. DR. DORNBACH ALAJOS , az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az 1989. október 30án kihirdetett és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény meghozatala óta az Alkotmánybíróság a demokratikus intézményrendszer egyik legfontosabb intézményeként működik, és a hatalmi ágak egyensúlyának a biztosítéka. Jelentőségét fokozatosan felismerte a közvélemény is. Nem véletlen, hogy a közvélemény érzé keny figyelemmel, érdeklődéssel kíséri az Alkotmánybíróság tevékenységét, és az sem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság, amely törvényhozási kontrollt gyakorol, a népszerűségi listán igen előkelő helyet foglal el. Az intézmény jelentőségét egyetlen politika i tényező sem kérdőjelezheti meg, és működésének a törvényi feltételeit elsősorban az Országgyűlés köteles biztosítani. Az a sajátos helyzet állt elő, hogy 1989ben egy rendszerváltás folyamatába illeszkedő fontos alkotmánymódosítási aktus részeként egyetl en paragrafus bekerült az alkotmányba hat rövid bekezdéssel, az Alkotmánybíróság felállításáról rendelkezett a törvényhozás, azonban ez a hatbekezdéses egyetlen paragrafus nem is minden esetben a legfontosabb kérdéseket szabályozza és igencsak felszínesen. Ezzel szinte egy időben készült el az Alkotmánybíróságról szóló törvény, amely az Alkotmánybíróság legfontosabb szervezeti és működési elveit fogalmazza meg. Érdemes idéznünk a tételes rendelkezést, nevezetesen az alkotmány 32/A §ának a (6) bekezdését. E z a (6) bekezdés szó szerint azt mondja, hogy "Az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges." Vagyis úgynevezett alkotmányerejű, vagyis kétharmados törv ényben szükséges szabályozni az Alkotmánybíróság szervezetének és működésének elveit és szabályait. (10.40) Ugyanakkor az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 29. §a azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság szervezetére és eljárására vonatkozó r észletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje állapítja meg, amelyet az Országgyűlés az Alkotmánybíróság javaslatára törvényben határoz meg. Ez egy szerencsétlen rendelkezés volt, nevezetesen hogy 1989ben a törvényhozás adós maradt egy részletes eljá rási és szervezeti szabályokat tartalmazó kétharmados törvény megalkotásával: továbbdelegálta a feladatot, sőt, egy egyszerű feles törvényben - az úgynevezett ügyrendi törvényben - rendelte szabályozni a nyitva hagyott kérdéseket. Hogy melyek ezek a kérdés ek, arra csak néhány helyen utal a törvény, utaló félmondatokkal. Nevezetesen például, amikor arról beszél: általános szabálynak tekintendő, hogy az Alkotmánybíróság a döntéseit egyszerű szótöbbséggel hozza, de utal arra, hogy kivéve, ha az ügyrendi törvén y másként rendelkezik. Ezzel egyértelművé teszi, hogy az ügyrendi törvényben kellene vagy szükséges szabályozni, hogy milyen esetekben szükséges minősített többséggel dönteni. Vagy ugyancsak az ügyrendi törvényre utal, hogy a polgári perrendtartás bizonyos eljárási elveket érintő rendelkezései megfelelően alkalmazandók, kivéve, ha az ügyrendi törvény másként rendelkezik - az összeférhetetlenség kérdése, az anyanyelv használata, a képviselet kérdése. De ezek abszolút érintőleges, utaló rendelkezések, amelyek nem a teljesség igényével jelölik ki a törvényhozás feladatát, hogy az ügyrendi törvényben mit szükséges szabályozni. Eltelt több mint hat év, és az Alkotmánybíróság ilyen hiányos törvényi háttér mellett volt kénytelen működni. Feladatát így is elegánsan oldotta meg, de számos - sokszor politikai töltetű, olykor szakmai síkon maradó - vita zajlott arról, hogy az Alkotmánybíróság minden esetben a leghelyesebb megoldást alkalmazzae. Sőt, nemegyszer politikai támadások érték az
