Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 2 (163. szám) - Dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnökének és dr. Holló András, az Alkotmánybíróság főtitkárának köszöntése - Az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ISÉPY TAMÁS előterjesztő, a KDNP
1931 jogállamiságot jelölte meg. "Ez az új rendszer kulcsfogalma, amely minden kontinuitás mellett végül is gyökeresen újat jelent. Ezt a forradalmat jogáll ami eszközökkel kell megvívni és az Alkotmánybíróság legfőbb feladatának tekinti, hogy ezt biztosítsa." Az Alkotmánybíróság határozatait természetesen lehet bírálni, sőt kormányzati pozíciótól függő szidása is az elviselhetőség határain belül maradhat. Vis zont egyet tudomásul kell venni: a működése nélkülözhetetlen és a határozatai mindenkire kötelező érvényűek. Egy dologról azonban nem lenne szabad megfeledkezni: néha időt kellene szakítani egyegy határozat elolvasására és áttanulmányozására. Sólyom Lászl ó az említett konferencián ezt az igényt egy kicsit keserédes szellemességgel fogalmazta meg, azt mondta: "sok üzenete volt már az Alkotmánybíróságnak a közönséghez és gyakran a parlamenthez is, de úgy látjuk, hogy ezeket a palackokat, amelyek a politika t engerén úsznak, senki nem halássza ki és senki nem bontja ki". Tudom, hogy ebben az országban egyre kevesebben olvasnak, még kevesebben olvassák az alkotmánybírósági határozatokat. Pedig ezzel megfosztják magukat egy szellemi élménytől, mert ezek a határoz atok magas szintű jogi nyelven iránymutató elveket fogalmaznak meg és egyes véleményektől eltérően nemcsak egy láthatatlan alkotmányt kívántak láthatóvá tenni, hanem egy érvényes alkotmány szövegét töltötték meg élettel és valóságos tartalommal. Sajátságos a most benyújtott törvényjavaslat sorsa és jellege. A sorsát illetően azért sajátságos, mert már az elmúlt ciklusban is történtek nekirugaszkodások az előterjesztésre, és az ügy azért szenvedett hajótörést, mert a vita megrekedt azon, hogy vajon ki legyen az előterjesztő. Az Alkotmánybíróság, ugye, nem terjeszthette elő előterjesztési jogosultság hiánya miatt, a kormány pedig ódzkodott a feladattól, nehogy gyanús összefüggés vagy összefonódás vádja illesse, a pártok pedig valahogy nem találták sürgősnek. K ésésben vagyunk tehát, mert az Alkotmánybíróság valójában törvényben rögzített ügyrend nélkül működött, de megkockáztatom azt a merésznek tűnő állítást, hogy a késedelem nem ártott, sőt a lassú érlelési folyamat inkább még használt az ügynek. Jó szabályozá s ugyanis akkor születik, ha a jogalkotó tényállási oldalról, a felmerülő konkrét esetek ismeretében közelíti meg a szabályozást igénylő kérdést és nem elvontan, fiktív elképzelések alapján gyárt egy jogszabályt, ami azután később hiányosnak és életképtele nnek bizonyul. Az Alkotmánybíróság naponta ütközött működési problémákkal. Menet közben alakította ki a megoldási módozatokat, és ezek tapasztalatai alapján most olyan jogszabályi formát ölt a hatékonynak bizonyult működési rend, ami a további zavartalan m űködés feltételeit most már igazoltan biztosítja. (10.00) Az indokolás utal is arra, hogy a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatának törvényi összefoglalása, és elveiben tükrözi az Alkotmánybíróság szervezeti felállását és kialakult gyakorl atának megfelelő eljárási rendjét, mert a testület eljárása a felállítástól kezdődően mintegy szokásjogi alapon formálódott, és mára már kialakult egy határozott karakterű eljárási rend. A megnyugtató happy endhez tartozik, hogy a szabályozás igénye a hat parlamenti párt frakcióvezetőjében végre előterjesztőre is talált. És szeretnék biztosítani mindenkit arról, hogy a szerepvállalásnak nincs semmiféle politikai töltete; az együttes előterjesztés a szabályozás szükségességének egyértelmű jogi elismerését je lenti. A törvényjavaslat jellege pedig azért sajátos, mert az Alkotmánybíróságról szóló törvény 29. §a értelmében az Alkotmánybíróság szervezetére és eljárására vonatkozó részletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje állapítja meg, amelyet az Ország gyűlés az Alkotmánybíróság javaslatára törvényben határoz meg. A 29. §hoz fűzött indokolás szerint az ügyrendet a testület teljes ülése alkotja meg, amelyet az Országgyűlés törvényként fogad el. Az Alkotmánybíróságnak tehát nincs előterjesztési jogosultsá ga, viszont a törvényjavaslatot neki kell elkészítenie, mint ahogy el is készítette, és ahogy most az előterjesztésben önök előtt ismertté vált. A teljes ülés által megalkotott 12 fejezetből, 57 paragrafusból álló, az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló tö rvényjavaslat gyakorlati tapasztalatokon alapuló, a szervezetet, a hivatalt, a testületeket, az eljárás általános szabályait, a döntési mechanizmust pontosan rögzítő, áttekinthető,
