Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 1 (162. szám) - A honfoglalás 1100. évfordulójának emléknapjáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
1906 Az ajánlás 1. számú pontja a törvényjavaslat preambulumának kiegészítését indítványozza. Előzetesen jelezte felszólalási szándékát Balsay István úr, a FideszMagyar Polgári Pár t képviselője. Megadom a szót. (20.40) BALSAY ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Sokszor és sok alkalommal felteszem magamnak a kérdést, ilyenkor késő este mi értelme van annak, hogy egyegy preambulumon, beke zdésen vitatkozzunk és elmondjam érveimet módosító javaslatomhoz. Úgy gondolom, ennek csak egy indoka lehet, az önbecsülés. Javaslatom - amit nem mindenki ismerhet - a következő: a Magyar Köztársaság 1996ban emlékezik meg a honfoglalás 1100. éves évfordul ójáról a magyar történelem - és itt egy kiegészítés az én javaslatom szerint , amelynek során e nép nemcsak állandó, végleges hazát tudott teremteni, hanem az új feltételekhez alkalmazkodva a század végén bekapcsolódott az európai keresztény kultúrába. Íg y szól a kiegészítés. Ahogy elhangzott a kulturális bizottság szóvivőjének szájából, valóban Kosáry Domokos elnök úrnak a "Honfoglalás emléke" című előadása inspirált arra, hogy ezt a kiegészítést tegyem és talán az is, hogy ezt a szikárnak mondott, valóba n néhány soros törvényjavaslatot kissé ünnepélyesebbé tegyem. Úgy gondolom, hogy ebédszünetet, munkaszüneti napot, emléknapot és lehetne még sorolni, nagyon sokféleképpen el lehet rendelni, törvényben meg lehet határozni. Ahhoz azonban, hogy a honfoglalás 1100. évfordulójának emléknapjára a Magyar Köztársaság parlamentje törvényt hozzon, több kell. Kosáry Domokos ebben az előadásában - amellyel én teljes mértékben egyetértek - hivatkozik az arabok, a vikingek vállalkozásaira, honfoglalására, illetve a nyuga ti féltekén végzett hódításaira. Ezzel párhuzamba állítja a magyaroknak különböző, e korban született teljesítményeit. Kosáry Domokos így ír: "Bevallom, elfogott a nemzeti büszkeség, amely abból táplálkozott, hogy valaha ilyen messzire jutottunk NyugatEur ópában, de azért inkább azt javasolnám, hogy a jelen évforduló alkalmából ne e teljesítményekre hivatkozva próbáljunk az Európai Unió országaiban magunk iránt figyelmet és szimpátiát kelteni. A dánok meg a svédek sem ezt teszik, bár ők is büszkék viking ős eikre. Arra sem kisebb joggal hivatkozhatunk, hogy e nép nemcsak állandó, végleges hazát tudott itt teremteni, hanem további próbatételt, az új feltételekhez való alkalmazkodást is sikerrel kiállva, a század végén már az európai keresztény kultúrába tudott bekapcsolódni. Pannonhalmán 896ban alakult meg talán az első magyar iskola, 1000 karácsonyán pedig első királyunk megkoronázásával létrejött az új állam, a sokszínű befogadó magyar királyság. Történészeknek e múltról kell beszélnie, de a jövőbe tekintve talán kívánhatja, legalábbis szeretné kívánni azt, hogy az ország ennek az ezredik évfordulóján, és most éppen a soron lévő próbatételt is kiállva, az Európai Unió tagjaként ünnepelhesse meg"- szól az idézet. Úgy gondolom, hogy a Magyar Köztársaság parlame ntje teljes mértékben felvállalhatja a preambulumnak ezzel az akadémikus gondolattal való kiegészítését. Itt van a Pénzügyminisztérium államtitkára is. Elvégeztem a hatásvizsgálatot. Ennek a preambulumban való kiegészítésnek semmifajta költségvetési kihatá sa nincs. Azt is mondhatnám, hogy ettől nem lesz olcsóbb a kenyér. Mégis tisztelettel azt javaslom államtitkár úrnak és jelen lévő képviselőknek, hogy fontolják meg, milyen módon tudjuk ezt a teljesítményt, egy később elinduló államalapítást és az európai nemzetek sorába való betagozódást ezzel a nappal is összekapcsolni és jelezni, hogy ez nem egy naphoz, ráadásul nem is ahhoz az évhez kötődik, hanem ez egy folyamat elindítója volt. Az emelkedett vita során több olyan törvényre hivatkoztak, amelyek egyegy emléknappal vagy nevezetes eseménnyel kapcsolatosak voltak. Én sokszor és sok alkalommal kaptam dicséretet, de az egyik legnagyobb dicséret az volt, hogy Kralovánszky Alán professzor úr Székesfehérváron Szent István király sírja őrzőjének tartott. Ilyen a lkalomból előkerestem az 1938as évi 33. törvénycikket, ami Szent István király dicső emlékének megörökítéséről szól. Tanulságul szolgálhat, emelkedettségből és - talán nem elcsépelt kifejezés - hazafiságból is példát adhat ez a törvénycikk.
