Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 1 (162. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSEHÁK JUDIT, a szociális és egészségügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP):
1885 Készített egy jelentést az alapellátásról '94ben. A kórházi teljesítményfinanszírozást vizsgálva áttekintette öt fővárosi kórház gazdálkodását, végignézte a mentőszolgálat és a betegszállítás körülményeit, megvizsgálta a vérellátást és a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság tevékenységéről is készített egy jelentős dokumentumot. A nyugdíjkiadásoknál, már amikor a költségvetési vita folyt, mellettünk, ellenzékiek mellett a Számvevőszék is jelezte, hogy nem lesz elegendő a nyugdíjkiadásokra tervezett összeg, valójában ez jelen tős mértékben alultervezett keretként maradt meg. Ezért 29 milliárd többletnyugdíjkiadás vált szükségessé 1994ben ahhoz, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően tudja a kormány és a parlament a nyugdíjemeléseket végrehajtani. Az Egészségbiztosítási Ala pnál érdekes módon nem változott jelentősen az egészségügy működésére fordított költségek kerete, ez mintegy 170 milliárd forint. Sajnos azonban az egészségügyi béremeléseknél a gyógyszer, a táppénz, a rokkantnyugdíj keretében jelentős túllépések voltak. M int említettem, elmaradtak a reformintézkedések, a szakmai fejlesztések támogatására sajnálatos módon 3,5 milliárd helyett csak 2,3 milliárdot fordítottak. A CNklinikáról sokat hallottunk és olvastunk, ennek az ügynek a rendőrségi vizsgálata folyik. Mint az Állami Számvevőszék ezt megállapította, szabálytalan körülmények között adtak előleget egy magánrészvénytársaságnak. A háziorvosi ellátás kerete igen jelentősen módosult, mintegy 35 százalékkal emelkedett. A járóbeteg- és a kórházi keret érdemben nem v áltozott. (18.50) Összefoglalóan azonban, a részjelentések alapján is meg lehet állapítani, hogy ezek a többletek sem tudták biztosítani azt, hogy minőségében változzon a háziorvosi ellátás, és hogy valódi teljesítményfinanszírozási elemek kerüljenek be a finanszírozási elvek közé. A privatizációról elmondhatjuk azt, hogy a privatizált szolgáltatások befogadása még ma sem szektorsemleges, és hogy hiányoznak azok a törvényi előírások, amelyek több igazodást adhatnának az önkormányzatoknak ahhoz, hogy ez való ban törvényesen és ne lobbyszempontok alapján kerüljön be a támogatási körbe. A kockázatkezelő keretből 350 millió forint megmaradt, azonban az Állami Számvevőszék a felhasznált összegből megkifogásolt egy 100, illetve egy 150 milliárdos felhasználást, mer t egyiket a működési költségek között kellett volna a társadalombiztosításnak elszámolnia, és erősen vitatható a 150 milliárd felhasználása - tulajdonképpen média- és PRfejlesztő célokra. Sajnos a gyógyszerkeret mintegy 10 milliárddal lépte túl a tervezet tet, és mintegy 6 milliárd volt a táppénzkeret többlete. Elmondhatjuk tehát, hogy a 42 milliárd hiányból a jelentős hiányt a nyugdíjkiadások növekedése okozta, de igen jelentős volt - majdnem ugyanekkora - a gyógyszer, a táppénzkeret és a bérfejlesztési t öbblet önmagában is. Nem kívánok beszélni a működési kiadások alakulásáról, a vagyonkezelés, a befektetések, a járulékbehajtás ügyeiről. Bár ezek rendkívül fontosak volnának, de én nem vagyok számszaki szakember, és biztos akad közgazdász számvevőszéki biz ottsági tag, aki ezeket nálam nagyobb szakértelemmel veheti sorra. Befejezésül figyelmébe ajánlanám a parlamentnek azokat az ajánlásokat, amelyeket a Számvevőszék a parlament figyelmébe ajánlott. Azt ajánlja a Számvevőszék a képviselőknek, hogy a gazdálkod ási és a vagyongazdálkodásra vonatkozó törvények szülessenek meg, mert enélkül nem lehet rendet tenni a társadalombiztosítás gazdálkodásában; hogy biztosítsuk a jogi kereteket ahhoz, hogy külön törvény szabályozza majd a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alap gazdálkodását. Erről szólt a számvevőszéki bizottság tisztelt képviselője. De nem elegendő egy törvényt módosítani: feltehetően kéthárom törvény módosítására lenne szükség ahhoz, hogy ezek a szabályok rendezve legyenek.
