Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
1802 padsoraiból: Elnök Úr!) Jaj, bocsánatot kérek, már az előbb közben megegyeztünk, hogy Pokorni Zoltán kétperces reagálásra kap szót. Tessék, képviselő úr! POKORNI ZOLT ÁN (Fidesz) : Kénytelen vagyok ezt tenni - elnézést kérek Dobos Krisztinától , Horn Gábor képviselőtársam ugyanis az óvodák kapcsán utalt a normatívák ez évi emelésére, felhívva a figyelmet arra, hogy amikor kritizáljuk a kormányzat cigány ügyben tett lépé seit, akkor ezt nem emeljük ki. Kétségtelenül igaz, hogy emelték a normatívákat, ugyanakkor azt is el kell mondani minden ilyen esetben, és amíg a miniszterelnök úr, Horn Gyula mondta csak, akkor az ember még nem szól, de ha egy oktatáspolitikával aktívan foglalkozó szakember mondja, akkor már szóvá kell tenni, hogy miközben valóban növekedtek az oktatási normatívák, csökkent a normatívák száma, sőt csökkent a személyi jövedelemadó- visszautalás. Van olyan község, nem egy település Magyarországon, amelyik n ominál értékben kevesebbet kapott a központi költségvetés normatíváit számfejtve, mint kapott 1995ben. A kistelepülésekre vonatkozóan is tett egy megjegyzést a képviselőtársam. Valóban, ma már '96 januárjától van kiegészítő normatívája a kistelepüléseknek . De nem szabad elfelejteni azt az egy évet, amikor a Hornkormány azzal kezdte a működését, hogy megszüntette az azt megelőző pályázati rendszert és egy éven keresztül nem volt semmilyen normális kiegészítő támogatási rendszer a kistelepülési iskolák műkö dtetése érdekében. Ezt nem kellene elhallgatni. Miközben itt az óvodákról szó volt - és ez az utolsó, harmadik megjegyzésem , tudni kell azt, hogy ebben a tanévben, a '95/96os tanévben 5870 olyan óvodáskorú gyerek volt, akit helyhiány miatt utasítottak e l. Tehát szűkült az óvodai kapacitás, sajnos, e kormány működése idején, noha a demográfiai igény növekedett. Ezeket a tényeket az árnyalt kép érdekében a mellé kell tenni, amit képviselőtársam az előbb elmondott. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon .) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Dobos Krisztina képviselő asszonynak, MDF. DR. DOBOS KRISZTINA (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! És mind a 17 kormánypárti képviselőt külön üdvözlöm. 17en vannak a kormánypárti képviselők közül, akik úgy döntöttek, hogy ezen a vitanapon meghallgatnak minket, ellenzéki képviselőket is a legfontosabb kérdésekről. (Hodosán Róza: Van, aki majd délben jön!) Én úgy gondolom, hogy jogosan tesszük fel a kérdést, hogy szüks ég vane vagy pedig nincs szükség a vitanapra, hiszen annak nincs sok értelme, hogyha elbeszélünk egymás mellett, hogyha azok, akik elmondhatták korábban az érveiket, utána elmennek, és úgy gondolják, hogy a viszontválaszokra nem kívánnak lehetőséget bizto sítani. Nagyon nehéz a helyzetem, hiszen nagyon sokan elmondták, hogy legfontosabb dolognak az oktatást tekintik, és én azt hiszem, hogy ebben a kormánypárti és az ellenzéki képviselők jelentős része egyetért. Hiszen mi is a helyzet? 1989ben született egy felmérés, amikor kiderült, hogy a felnőtt lakosság kétharmad része betanított, illetve alacsony szintű szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezik. Nyilvánvaló, hogy a piacgazdaság körülményei között ezek az emberek sokkal nehezebben tudtak munkahelyhez jutni, és hatványozottan megjelent ez a nehézség a cigány lakosság körében, hiszen nagyon sokan csak betanított munkásként dolgoztak, és sajnálatos módon ők voltak az elsők, akik elvesztették az állásukat. Tehát ha mi valóban komolyan gondolkozunk erről a kérdés ről, akkor azt hiszem, egyetlenegy kérdést kell alapvetően végiggondolni, hogy történte az oktatás és a kultúra területén változás? Én ugyan nem hiszek azokban az egynapos toleranciakampányokban vagy plakátokban, azonban hiszek abban, hogyha megismerjük egymás kultúráját a gyermekeink és mi magunk, felnőttek is, akkor sokkal toleránsabbak és sokkal barátságosabbak leszünk egymással. A helyzetem azért nehéz, mert már az előbb említettem, hogy itt a parlamenti képviselők között is sokan téveszméket terjeszt enek, és nagyon rossz lenne, ha ezt a napot arra használnánk fel, hogy nem az igazságról beszélnénk, és ha olyan állítások hangzanának itt el, amelyeket folyamatosan
