Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
1799 Péteré, aki megírta a Művelődési Minisztérium cigány oktatási programjá t. Nagyon szép: ösztöndíjak, önálló intézmények, hálózatok, felzárkóztatás. De mindez semmit sem ér, hogyha közben ugyanez a minisztérium olyan oktatáspolitikát folytat, amelyik megszünteti a kistelepülések iskoláit, ahová ezek a gyerekek járnak általános iskolába. Az álszentségről van itt szó. Hogyha egyfelől, mutatványként meglobogtatunk egy vékonyka brosúrát a fölzárkóztatásról, másfelől pedig megszüntetjük az alapintézményeket. Ha nem magukban az alapstruktúrákban kívánjuk érvényesíteni az itteni eltöké ltségünket a cigányok érdekében, akkor semmit sem teszünk. Én erre kérek mindenkit, hogy képviselje azt - amit ma itt elmondott - holnap és holnapután is, amikor az oktatási törvény módosításáról, a felsőoktatási törvény módosításáról lesz szó, foglalkozta táspolitikáról vagy adókedvezményekről. Mert egyedül akkor volt értelme annak, hogy ma itt összegyűltünk. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Horn Gábor képviselő úrnak, SZDSZ; őt követi Dobos Krisztina képviselő asszony, az MDFből. HORN GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr, a szót. Nehéz dolog erről a kérdésről röviden beszélni, és fogy az időnk, tényleg a vége felé járunk ennek a mai vitanapnak, és tényleg egyre kevesebben vagyunk. Ugyanakkor egyre fontosabb olyan kérdések vetődnek fel, amik való színűleg nem fejezhetők be egyegy ilyen vitanapon, szükséges folytatnunk a vitát. Hadd kezdjem azzal, hogy nekem személyes tapasztalatom is az, hogy ma Magyarországon nagyon nehéz cigányemberként élni, nagyon nehéz ebben a szerintem is nagyon keményen int oleráns országban. Ennek az intoleranciának csak egyik eleme a gazdasági ellehetetlenülés, legalább ennyire eleme például az, ami időnként itt, a parlamentben folyik. Nagyon nehéz egy ilyen országban romának lenni, egy nagy kisebbséghez tartozni, hogyha ne m tudunk eleget foglalkozni az ő problémáikkal, ha nem vagyunk képesek - akár a Fodor Gábor képviselőtársam által már említett módon - a mássággal, a kisebbségekkel együtt élni, tudomásul venni azt, hogy nemcsak mi, többség vagyunk. (13.10) Én ennek a kérd éskörnek egyetlenegy elemét szeretném ma körbejárni, és ez a közoktatási terület. Talán szerencsés is, hogy egymás után az oktatáspolitikusok kerülnek az emelvényre, nyilván véletlenül, nem hiszem, hogy ez egy szervezési probléma lenne. Azt gondolom, hogy a romakérdés magyarországi megoldásának alapvető kulcsa a közoktatás, az oktatásügy területén van. Ennek megfelelően jelezve azt, hogy nem Radó Péter munkája természetesen a cigány oktatási program, hanem nagyon komoly szakértői háttér által megcsinált pr ogram, kicsit jelezve azt is ezzel, hogy többen azt mondták, hogy nincsenek programok, nem készültek kormányzati programok. Ez egyszerűen nem igaz. Szerencsére ellenzéki képviselőtársam észrevette, hogy vannak olyan területek, ahol nagyon határozott progra mok készültek. Azt már nem vette észre egyébként, hogy a '96os költségvetésben ennek a programnak a finanszírozási elemei megjelentek, erőteljesen megjelentek, de erre majd ki szeretnék térni. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy nagyon nagy a baj. Ha adato kat nézünk, elképesztőek. Példának okáért kiderül az, hogy ma egy cigánygyereknek 50szer kisebb az esélye arra, hogy középiskolai érettségit kapjon, mint a többséghez tartozó vagy más kisebbségekhez tartozó gyereknek, és hatszor kisebb az esélye arra, hog y egy szakmunkásbizonyítványt szerezzen. Ezek elképesztően rossz adatok, és ezek az adatok természetesen nem az elmúlt egykét évben jöttek létre, hanem sajnálatos módon évtizedek óta felhalmozódott és romló tendenciákra mutató adatok. Tehát miközben a kö zépiskola expanziója jellemző törekvés Magyarországon, egyre több diák jut be érettségit adó iskolákba, ugyanakkor a cigánygyerekeknek ez a lehetőség sajnálatos módon nem vagy alig áll rendelkezésre. Még akkor is így van ez egyébiránt, hogyha
