Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ISTVÁN JÓZSEF (FKGP):
1788 feladatokat határozott meg a cigánysággal kapcsolatosan, pénzt rendelt hozzá, és e nnek egy részét végre is hajtotta az előző kormány. Gondolok itt arra, hogy az iskolában külön normatívájuk volt, külön tantervet készítettünk, hogy a közoktatási intézetben, a tankerületekben külön szakfelügyeleti rendszere volt, a felsőoktatásban ciganol ógiai tanszék jött létre, és így tovább, amit majd részletesen el szeretnék mondani. (12.10) Én arra szeretném emlékeztetni miniszterelnök urat és a parlamenti képviselőket is, hogy bár számtalan megoldatlan feladat van, de nem lenne jó, ha az előző kormán yra, az Antallkormányra olyanért dobálnánk sarat, ami nem igaz. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót István József képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. Őt követi Fodor Gábor képviselő, az SZDSZből. ISTVÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink a karzaton! A Független Kisgazdapárt nagyon fontosnak tartja ezt a mai napot. Történelminek. Szerettük volna, hogy ez a történelmi nap sokkal előbb tör tént volna meg. Egyetlen történelmi példát szeretnék említeni. Már a század elején, 1902ben az akkori felelős kormányzat foglalkozott a cigányok gondjaival, kérdéseivel. Átolvastam ezeket a jegyzőkönyveket, és azt állapítottam meg, hogy a gondok akkor is hasonlóak voltak a maiakhoz. Akkori bölcs elődeink nem tudtak megfelelő megoldásokat keresni a gondokra, inkább csak viták alakultak ki, de azoknak nem lett következményük. Ezt a mai cigány vitanapot abban a reménységben szerveztük meg az emberi jogi, kise bbségi és vallásügyi bizottság indítványa után, hogy történelmi nap lesz ez a mai, és itt köszönöm mindazon képviselőtársaimnak, akik ezt támogatták. Köszönöm azoknak, akik itt vannak most a parlamentben, s jelenlétükkel is bizonyítják, hogy fontosnak tart ják a vitanapot. Nem kívánom különösebben hangsúlyozni, hogy a nemzeti etnikai kisebbségek sorában a cigány kisebbsé g van a legnehezebb helyzetben. Tragikus helyzetben van, s nem lehet hagyni ebben a tragikus helyzetében. Nemcsak az előttem elhangzott felszólalásokra kívánok hivatkozni, nagyon sok statisztikai adatot elmondhatnék a magas számarányuktól kezdve addig, hog y társadalmunkban ők vannak a legnehezebb gazdasági helyzetben, hogy a rendszerváltás legtragikusabb részese lett a magyar cigány kisebbség. Ők veszítették el először munkahelyüket, állásukat, bizonytalan helyzetbe kerültek - többségükben nem saját hibájuk ból. Az elmúlt negyven esztendőben csak szociális kérdésként kezelték a cigánykérdést Magyarországon, a rendszerváltás kezdetétől kezdve és a rendszerváltás folyamatában kisebbségi kérdésként, de sajátos speciális kisebbségi kérdésként kell kezelni a cigán ykérdést. Ezt csak egyetlenegy példával szeretném igazolni, azzal, hogy az egyetlen kisebbség Magyarországon a 13 kisebbség sorában, amelynek nincs anyaországa. Kell hogy legyen anyaországa itt, ebben a hazában, Magyarországon, ezt segíteni kell, és minden felelősségteljes politikai erőnek határozottan arra kell törekednie, hogy a cigányságnak ez legyen az anyaországa. Több mint hatszáz éve itt élnek közöttünk, velünk, sokszor értünk, a nem cigányokért. Nem szabad megkülönböztetést tenni, egyenlő esélyt kel l számukra biztosítani. A pártom programja szerint az egyenlő esély biztosításának feltétele elsősorban az, hogy a nevelésben, az oktatásban és a kultúrában segítsük őket. Én nagyon sajnálom, hogy a vita kezdetén pártom megszólíttatott, és pont az a képvis előtársam, akivel 1990 óta vagyok az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban, tette fel a kérdést, hogy a Független Kisgazdapártnak milyen cigánypolitikai programja van. Többször kifejtettem a bizottságban - a jegyzőkönyvek bizonyítják , hogy a Független Kisgazdapárt mindig elkötelezett volt, szívügye volt és mindent megpróbált megtenni a politikában,
