Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
1782 (11.40) Munkám csak akkor lehet eredményes, ha a kisebbségi jogok folyamatos gyakorlásához megteremtődik egy kisebbségbarát politika és jogi környezet. Lássuk be, hogy e területen mindnyájunknak sok teendője van. Feladatkörömből következően - ugyanúgy, mint eddig tettem - minden olyan esetben fel fogok lépni, amikor a kisebbségi jogok megvalósulását legalábbis kétségessé tevő állami, közszerepl ői passzivitást, cselekményeket vagy az államszervezet működésében valamely kisebbséget, így a cigányságot sújtó hátrányos megkülönböztetést tapasztalok. 1995 második félévében a kisebbségi biztoshoz benyújtott beadványoknak több mint a fele a cigány kiseb bséghez tartozóktól érkezett. Ha ezeket csoportosítani szeretném, röviden és néhány kiemelt, jellemző példával be szeretném mutatni, akkor azt kellene mondanom, hogy ezek három nagy csoportra oszthatók, mégpedig: a települési önkormányzatok szociális ügyin tézésével kapcsolatos beadványok, a települési önkormányzatok lakásgazdálkodásával kapcsolatos indítványok, illetőleg a rendőrség nyomozati eljárási cselekményeit sérelmező beadványok. Engedjék meg, hogy néhány jellemző példát említsek ezekből a problémakö rökből. A legtöbb beadvány - mint említettem - a települési önkormányzatok szociális ügyintézésével kapcsolatban érkezett. Az ügyek jelentős részénél voltak kedvező tapasztalataink, amikor már a hatóságok megkeresése és a jogsértésre való figyelemfelhívás meghozta a kívánt eredményt. Találkoztunk olyan esetekkel is, amikor a polgármesteri hivatalok passzív magatartása, a megkeresésemre adott nem megfelelő válaszadás akadályozta a munkánkat. Az egyik beadványozómnak például a polgármesteri hivatal megszüntet te a munkahelyét és munkaviszonyát. Megkapta ugyan a felmondási időre járó munkabérét, ám végkielégítését nem, a beadványozó szerint azért, mert cigány származású. Amikor eljárásuk okát tudakolva, a polgármesteri hivatalban vele szemben durván, sértő módon bántak és a végkielégítést nem fizették ki, a sértett hozzám fordult. A végkielégítés kifizetésére a többi, nem cigány etnikumhoz tartozó dolgozónál sor került, ebből kétségkívül azt a következtetést lehet levonni, hogy valóban egyfajta diszkriminációról van szó. Közbenjárásunk eredményes volt, a beadványozó megkapta a neki járó végkielégítést, ezáltal az egyén szintjén a kisebbségi jogsérelem megszűnt. Álláspontom szerint az ügy esetleges diszkriminatív jellegének további vizsgálata mégis indokolt, hiszen minden bizonnyal nem egyedi esettel, hanem egy gyakorlattal van dolgunk. A települési önkormányzatok lakásgazdálkodásával kapcsolatban érkezett beadványok többsége az egyén szempontjából szintén eredménnyel zárult, ám hasonlóan az előzőhöz, itt is egy átf ogó vizsgálat tűnik indokoltnak. Különösen súlyos a diszkriminációs esetek közül a hivatalomhoz érkezett azon beadványok esete, amelyek a rendőrségnek a nyomozati eljárás során tanúsított, a cigány kisebbséghez tartozókat érintő diszkriminatív, jogszabálye llenes magatartásáról árulkodnak. Tisztelt Országgyűlés! Mindezek után, ebben a körben maradva, három kiemelten fontos problémacsoportra kívánom felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Az egyik a cigány kisebbséget érintő, az előbb már illusztrációszerűen jelze tt hátrányos megkülönböztetés, a másik a kisebbségi önkormányzati rendszer, ezen belül különös tekintettel a cigányság önkormányzataira, és végül a már sokat említett és már ma is jelzett országgyűlési képviselet problémája. A cigány kisebbséghez tartozók számára önazonosságuk megőrzése során talán a legnagyobb gondot a hátrányos megkülönböztetés jelenti. Mint országgyűlési biztos, a közigazgatás ellenőrzésére rendelkezem hatáskörrel, tehát a közigazgatás legtágabb értelemben vett működése során tapasztalha tó hátrányos megkülönböztetés ellen a rendelkezésemre álló valamennyi eszközzel fel kell lépnem. A hátrányos megkülönböztetés tilalmát legfelső jogforrásként az alkotmány tartalmazza, és maga az alkotmány rendelkezik úgy, hogy rendelkezései a társadalom va lamennyi szervezetére, minden
