Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - ZWACK PÉTER (független):
1780 "A befogadó közösség és a jelenlegi kormányzat és politika bizony olyan helyzetbe kerül, hogy nem lesz más választása, mint komolyan venni minket. Tudnunk kell, hogy a cigányság nem egyike a kisebbségeknek, hanem a legfontosabb, legnagyobb létszámú kisebbség. Többségük kettős, cigánymagyar kötődésű. Ez számukra tartós, természetes állapot, és erősítheti az egész társadalom nemzeti újjászerveződésének a folyamatát ." Nem elegendő a jó szándékú tolerancia; egy átkaroló, együttműködő kisebbségpolitikát kell az egész magyar társadalom érdekében és az egész magyar társadalom, köztük a cigányság felemelése érdekében is folytatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Zwack Péter független képviselő úr; szólásra készül dr. Kaltenbach Jenő úr, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. Megadom a szót Zwack Péter úrnak. ZWACK PÉTER (független) : Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Független képviselőtársaim nevében is kiemelkedően fontosnak tartom az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság politikai vitanapkezdeményezését a cigányság helyzetéről Magyarországon. A magyarországi cigányság helyzete bonyolult történelmi, gazdasági és politikai problémák szövevényén át értelmezhető csak. Egyetlen vitanap ezeket a nehézségeket nem oldhatja meg; de vannak olyan dolgok, amelyeket itt és most is leszögezhetünk, hadd hallja az ország, és hadd hallja a nemzetközi közösség. Az egész történelem és a mai világhelyzet legtöbb véres konfliktusa azt üzeni számunkra, hogy az emberek számára az egyik legnehezebb dolog: úrrá lenni azon a tudaton, hogy vannak, akik nem teljesen olyanok, mint ők. Ehh ez csatlakoznak a tolerancia korábbi hiányából felhalmozódott sérelmek, a személyes negatív tapasztalatok. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy valamennyien mint országgyűlési képviselők elsősorban emberek vagyunk, erősségeinkkel és gyengeségeinkkel. Fela datunk mint honatyáknak, hogy előítéleteinket valljuk be - legalábbis bennem valamilyen formában ezek gyakran léteznek , hogy ezeket leküzdjük, és az ország lakosságának követendő példát nyújtsunk. Egy olyan világhírű és elismert államférfi, mint Robert K ennedy, akivel többször is beszéltem az amerikai feketék problémáiról, melyek leküzdésének ő elismert élharcosa volt, kérdésemre, hogy ő, mélyen magába szállva, belülről hogyan éli át ezt a problémát, őszintén be merte vallani, hogy a legnagyobb nehézsége elsősorban a saját előítéleteinek leküzdése volt. Ennek a gyengeségnek a felismerése adta neki azt a belső erőt, amellyel példát tudott mutatni a világ számára is ebben a soha véget nem érő küzdelemben. Ugyanez a helyzet a magyar cigány nemzetiségű polgáro knak minden területen egyenrangúnak és egyenlő esélyekkel indulónak elfogadása kérdésében, mely szintén egy soha véget nem érő küzdelem kell hogy legyen számunkra. Ugyanakkor az is történelmi tény, hogy amennyiben a sorstól egymás mellé rendelt különböző e mbercsoportoknak együtt kell élniük, a többségük erre képes is lesz; egészen addig, amíg szerephez nem jutnak közöttük olyanok, akiknek - sokféle okból - az ellentétek szítása az érdekük. És ez utóbbiak között sajnos a többség politikus vagy politikai szer epbe került kalandor. A gondoktól gyötört tömegek egymás elleni manipulálása a másság alapján, általában már nem nehéz egy ponton túl; ilyenkor lövi aztán egymást halomra az évtizedekig békében együtt élt szerb, horvát, bosnyák; ilyenkor öli tízezrével a m ásikat a folyóba a tutzi és a hutu. A mássággal szembeni türelmetlenség legveszedelmesebb formája a rasszizmus, ugyanis emögött már általános érvényűnek tételezett ideológia is áll, teljes kirekesztési szándék munkál benne.
