Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - HÁGA ANTÓNIA, az SZDSZ
1765 Még egyet szeretnék mondani. Én magyar állampolgár vagyok, magyar tudattal és cigány kis ebbségi. Azt hiszem, hogy minden roma, aki most itt van, és akiket én nagy szeretettel köszöntök - hiszen nagyon megható ez a mai nap, ennyi roma a magyar parlamentben eddig nem volt, ennyi, számomra nagyon fontos ember! , minden roma azt gondolhatja, hog y igen, mi magyar állampolgárok vagyunk, magyar tudattal rendelkezünk és a cigány nemzetiséghez tartozunk, a cigány kultúra gyönyörű, sokszínű jegyeit hordjuk magunkon. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) Jelentős ez a mai nap a parlamenti politikusok élet ében, hiszen ma politikusok fognak beszélni a cigányokról, ezért fontos, hogy ne ellenzékiként és ne kormánypártiként szólaljunk fel. Talán nekem meg fogják bocsátani képviselőtársaim, ha én a mai napon építő bírálatokkal fogom illetni a kormányt, hiszen a zt gondolom, hogy a cigányság ügye olyan válságos az ezredforduló tájékán, hogy minden építő jellegű bírálatra a kormánynak szüksége van. Hiszem azt, hogy ez a kormány ezeket a bírálatokat hasznosítani fogja és hasznosítani tudja. Tehát kérem, hogy a mai n apon a képviselőtársaim ennek szellemében cselekedjenek, ha ezzel egyetértenek. A cigányság államalkotó tényező, és mint itt elmondották, 600650 ezer főről van szó. A magyar történelem során bizonyos kormányok többször nekirugaszkodtak annak, hogy a cigán yság helyzetét valamilyen módon próbálják javítani, a cigányság problémáját valamilyen módon tudják orvosolni. El kell önöknek mondanom, hogy nagyon jó szándékú kezdeményezésekkel is találkozhattunk az előző időszakban. Hiszen ki mondaná azt, hogy a kádári rezsimben a teljes foglalkoztatás idején, amikor az extenzív ipar begyűrte a cigány munkaképes lakosság 95 százalékát, rossz szándékú, jó szándékú volt. Csak nem biztos, hogy jól sült el! Idősebb képviselőtársaim talán emlékeznek arra, amikor hosszú feket evonatokkal érkeztek a roma emberek fel a nagyvárosokba, az iparba és adták el viszonylag olcsón a munkaerejüket. Ők voltak az építőipar alapkövei, ők voltak az ózdi kohászat alapemberei, a vasgyárak, a nagy erőművek fizikai munkásai. Azok a nagyon alacson yan képzett emberek, azok az írniolvasni nem tudó emberek, akiket később a szocialista brigádok megtanítottak írniolvasni és fényképpel bekerülhettek a brigádnaplókba. Társadalmi megbecsülés övezte akkor ezeket az embereket és ez a társadalmi megbecsülés fontos volt a cigányoknak. (10.10) "CS"s lakások épültek - csökkent értékű lakások , amelyek a cigányok számára otthont adtak. Aztán ez egy kissé megváltozott, hiszen a '8687es években ezek az emberek, akik addig sikeresnek hitték magukat - hiszen mun kába tudtak állni és el tudták tartani a családjukat , ezek az emberek veszítették el először a munkájukat. Azok az emberek, akik azt hitték, hogy őket a társadalom becsüli, hiszen a legnehezebb fizikai munkát végzik azért, hogy ez az ország épüljön; ezek az emberek találták szembe magukat a folyamatos előítélettel, hiszen a munka elvesztése a társadalmi megbecsülés elvesztésével jár - hiszen 1990ben még bizonyos kormánypárti képviselők összecserélték a fogalmaikban a munkanélkülit a munkakerülővel! Meg k ellett tanulnunk azt, hogy bizony ezek a munkanélküli emberek nem munkakerülők; de képzetlenségük folytán nem tudnak újra munkába állni. Az Antalli kormánynak is voltak nagyon pozitív, nagyon jó kezdeményezé sei. Kezdem azzal, hogy a speciális szociális rétegként nevezett cigány kisebbség etnikum lett, minden kisebbséggel azonos jogokat kezdett el élvezni. A kisebbségi törvény vonatkozik a cigányságra is, és a kisebbségi törvény kulturális autonómiát ad a cigá nyságnak is, hogy végre élhessen a kultúrájával, hogy életben tarthassa a kultúráját és tovább tudja azt fejleszteni. Megszületett az első cigány gimnázium, a Gandhi Gimnázium. És régi képviselőtársaim velem együtt érezhetik azt, hogy annak egy kicsit mind nyájan a szülei vagyunk, hiszen sok ellenzéki és kormánypárti képviselővel együtt lobbyztunk azért, hogy önálló költségvetéssel rendelkezhessen; hogy annak a 120130 cigánygyereknek saját gimnáziuma legyen, ahol a saját nyelvén beszélhet, és ahol a tanárok csak azért vannak, hogy őket taníthassák.
