Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közoktatási miniszter:
1753 DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közoktatási miniszter : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Külön köszöntöm a megjelent vendégeket, köztük az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat és a cigányszervezetek képviselőit is. Ha a magyarországi cigányságot sújtó különböző hátrányokra gondolunk és arra a szakadékra, amely elválasztja egymástól a cigányságot és a többségi társadalmat, valószínűleg nem túlzás azt állítani, hogy nehéz ma tiszta lelkiismerettel élni Magyarországon. Mégis az a véleményem, hogy a mai politikai vitanapnak nem az a feladata, hogy a cigánykérdést amolyan kötelező gyakorlat formájában letudva, hozzájáruljon lelkiismeretünk megnyugtatásához. Jó alkalom ez a vita arra, hogy elfogulatlanul és önáltatás nélkül szembenézzünk e félmilliós kisebbség helyzetével, hogy számba vegyük, mit tett ünk eddig, és mit kell még tennünk a cigányság integrációja és polgárosodása érdekében. Fontos ez a mai nap azért is, mert ahogy a kisebbségpolitikának, általában a cigánysággal kapcsolatos kormányzati tevékenységnek is politikai közmegegyezésen kell alapu lnia. Azt remélem, hogy a vitanap hozzájárul majd ahhoz, hogy kialakuljon ez a konszenzus. A szocialista rendszerben a cigánykérdést réteg, illetve szociális problémaként kezelték. A cigányság szociális egyenjogúsítása terén születtek eredmények, a cigány ság nagy tömegei azonban továbbra is a társadalmi hierarchia legalsó pozícióit foglalták el. A földosztásból a cigányság csaknem teljes egészében kimaradt, mivel elsősorban azok juthattak földhöz, akik már korábban is a mezőgazdaságban dolgoztak. Az iparna k szüksége volt szakképzetlen munkaerőre, így nagy cigánytömegek vándoroltak az ipari centrumokba. Ez a cigányságon belül magas foglalkoztatottságot eredményezett, ami lehetővé tette bizonyos csoportok egzisztenciális megkapaszkodását. Másfelől viszont a s zociális helyzet javulása nem járt a cigányság integrációjával, a szociális intézkedések asszimilációs elvárásokkal párosultak. A szocializmus politikai rendszere nem engedte meg a cigányság autonóm kisebbségi önszerveződését, és ellehetetlenített minden o lyan kezdeményezést, amely a cigányságot, mint kisebbségi csoportot jeleníthette volna meg. Így például Kemény István 1971es országos cigányvizsgálatának eredményei sem válhattak széles körben ismertté, sőt az azt követő időben az ilyen típusú vizsgálatok at el is lehetetlenítették. Mindezek miatt a cigányságot teljesen felkészületlenül érte a '80as évek második felének válsága és a rendszerváltás. A Magyarországon élő cigányok igen kevés kivétellel az eltelt tíz év alatt lezajlott folyamatok vesztesei vol tak. Mi jellemzi ma a cigányság helyzetét? Már a '80as évek végén széles körben általánossá vált az a felismerés, hogy a cigányság nemcsak szociális, de nyelvi, kulturális értelemben is kisebbségi csoportnak tekinthető. A cigányság problémái nem szociális és kisebbségi problémák, hanem egy szociálisan marginalizálódott kisebbség problémái. Ez azt jelenti, hogy a munkaerőpiaci és szociális hátrányok kérdésétől elválaszthatatlan a cigány kisebbség emancipációjának problémája. Nincs olyan, a cigányság helyzet e szempontjából fontos szféra, amelyről szólva ne lehetne válságról beszélni. A cigányság nagy tömegei nyomorszinten vagy ahhoz közelítő szinten élnek, munkaerőpiaci szegregációjuk miatt az átlagosnál nagyságrendileg nagyobb körükben a munkanélküliség, egé szségi és lakáskörülményeik hihetetlenül rosszak, az oktatásban lemaradásuk a többségi lakosságtól egyre nagyobb, kulturális hagyományaik egyre inkább eltűnnek, tradicionális belső önszerveződésük felbomlott, modern polgári önszerveződésük pedig csak a kez deteknél tart, s mindezeken kívül a többségi társadalom súlyos előítéletessége is sújtja őket. Mindezek a válságjelenségek nem önmagukban álló, önmagukban kezelhető problémák. A cigányságot sújtó különböző hátrányok egymásból táplálkoznak és egymást erősít ik. Ahogy a roma
