Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TÓTH PÁL (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP):
1739 alkotmányügyi bizottság és elutasította az Igazságügyi Minisz térium is az előterjesztésünket, és elsődlegesen anyagi okokra hivatkozva. Én azért az anyagi okokon túlmenően szeretnék valamire rávilágítani: a kárpótlás tulajdonképpen a szabadságtól való megfosztás miatt azért jár, mert egy diszkrimináció alapján jött létre a szabadságtól való megfosztás - nem az általános társadalmi helyzet miatt! Mert én nem vonom kétségbe, tisztelettel áldozom mindazon diktatúra áldozatai emlékének, akik például a második világháborúban meghaltak. Természetes, hogy ezek között voltak , akik állampolgári kötelességüket teljesítették és mint harcoló katonák haltak meg fronton, volt olyan, aki Budapest ostromakor mint civil ember halt meg a fronton, és volt olyan ember, aki azért halt meg, mert politikai diszkrimináció alapján munkaszolgá latra hurcolták. Tehát az az összehasonlítás, amelyik azt mondja, hogy az egyik diktatúra munkaszolgálatosai nagyobb életveszélyben voltak, azt én elismerem, hogy nagyobb életveszélyben voltak, de akkor az egy adott általános helyzet volt. Második világháb orú volt akkor! Hogy a Rákosirendszer munkaszolgálatosa nem volt ilyen közvetlen életveszélyben, ez kétségtelen tény. De ha netán mint Tito, a fasizmus ellen mint nem rés, hanem erős bástya háborúba keveredtünk volna, akkor nyilván mi szedtünk volna ott a knát és mi ástuk volna meg a lövészárkokat. De önmagában az akkori társadalmi helyzethez képest ez is egy politikai diszkrimináció volt. Tehát ezt a megkülönböztetést nagyon szerencsétlennek tartjuk, és nem szolgálja a társadalmi megbékélé st, hogy jó, jó, elismerjük, az internálásról, hogy mindkét diktatúrának voltak internáltjai, voltak börtönviselt emberei, csak egyedül a munkaszolgálatnál nem ismerjük el. Azt írja az eredeti kormányelőterjesztés - az Igazságügyi Minisztérium államtitkár asszonya meg tudja erősíteni , az első előterjesztés indoklásában az volt, hogy ez mintegy 4 milliárd vagy azt meghaladó forintot tesz ki. A második anyag, ami a módosító javaslatokról tárgyal, már csak azt írja, hogy ez 3 milliárd forint. Kérem, ez sem igaz! Egyszerűen nem úgy van, mert akkor lenne igaz, ha mindenki azonnal kézbe kapná, nem a kárpótlási jegyét, hanem a kárpótlási jegy értékének megfelelő azonnali készpénzt. De itt 65 év fölötti emberekről van szó! Az átlagos munkaszolgálaton töltött időt artam olyan 20 hónap körül lehet, mert hiszen van, aki hat hónapot, van, aki 27 hónapot, 28 hónapot, van, aki 18 hónapot töltött a munkaszolgálaton. És ezek a 65 év feletti emberek, ha mind meg is kapják a kárpótlási jegyüket, életjáradékot szeretnének vál tani. Kérem, mi is rendelkezünk adatokkal, a Rákosirendszer munkaszolgálatosainak szövetsége! Mi is tudjuk azt, hogy egyáltalában hány ezer főre tehető ez a létszám. A 14 ezer főt is túlzásnak tartjuk - nincsen annyi! De ha összesen, a mai naptól kezdve e lkezdik az életjáradékokat folyósítani, kérem, 300 millió forintot nem tesz ki az 1996. évben, és nem tesz ki már '97ben sem, mert ahogy közben meghaltak, úgy ennek során, az életjáradék folyósítása során is meghalnak az emberek a fizika és a természet tö rvényei alapján. És ha most itt nem mondhatják azt, hogy tíz ember előtt én valami nagy demagógiát szeretnék produkálni, de azért csak megkérdezem, hogy a Kereskedelmi és Hitel Bank adósságátvállalása a privatizáció érdekében mennyi forintot jelent az áll amnak - nem is beszélek a Budapest Bank tőkejuttatásáról. De ha a társadalmi megbékélés nem ér meg ennek a kormányzatnak 250 millió forintot egy évben, akkor ne hivatkozzanak arra, hogy igenis szeretnék őszintén a társadalmi megbékélést! Ennek alátámasztá sára már csak egyet szeretnék önöknek felolvasni ebből a könyvből. A honvédelmi bizottság, a Magyar Országgyűlés 1956. október 14én ülésező honvédelmi bizottságának a jegyzőkönyvében bárki utánanézhet. Mert ugye akkor akadtak már emberek, akik rájöttek ar ra, hogy ez ellentétes az 1930as genfi kényszermunkaegyezménnyel. Azt mondja az Országgyűlés honvédelmi bizottsága - szó szerint a következőket írja : a munkaszolgálat megszüntetésének ügyét megtárgyalta és megállapította, hogy azok fenntartása ellentét ben áll a népköztársaság törvényeivel. (19.10)
