Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
1731 gyermek bekerülhessen - ez talán túlzott kompromisszum is volt , kihagyni javasoljuk a túlélő házastársat. Természetesen tisztában voltunk azzal, hogy a jogosulti kör ilyen mértékű kiterjesztése előre nem látha tó mértékű anyagi következményekkel járna. Vagyis nem lehet látni előre, hogy hány személy és ennek következtében milyen mértékben igényelhetne kárpótlást, hogyan alakulna az állam kárpótlási kötelezettsége. Ezért javaslatunk egyik variánsában azt terjeszt jük elő, hogy a kárpótlási igények bejelentését követően a megalapozott, elfogadott kárpótlási összegeket ne egy évben és ne egy összegben kelljen kifizetni, hanem négy év alatt, szakaszoltan történjen a kárpótlás kifizetése. Megítélésünk szerint ez az Alk otmánybíróság korábbi döntéseivel összhangban van, hiszen az Alkotmánybíróság kimondta, hogy nem alkotmányellenes, ha a kárpótlás szakaszoltan történik, és ennek következtében az állami költségvetésnek sem jelentene olyan mértékű terhet. Tehát ez a javasla tunk egyik variánsa, amely az ajánlás 20. pontjában szerepel. Az általános vitában, illetve a bizottságokban eddig lefolytatott vita tanulságait figyelembe véve azonban úgy láttuk, hogy ezt a javaslatot tovább kell fejlesztenünk. Ezért egy olyan megoldás k idolgozására is sor került részünkről, amely - hogy úgy mondjam - e javaslattal szemben a felhozott érveket bizonyos mértékig kezelni próbálja. Már 1992ben is fölmerült - ha jól emlékszem, Mécs Imre képviselőtársam részéről - az a javaslat, hogy maga a tö rvény ne foglaljon állást a kárpótlás összegszerűségéről, határozza meg, tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek mentén az igénybejelentéseket el kell bírálni; hanem amikor az igények elbírálására megnyitott határidő lezárul, és ismertté válik az, hogy mennyi az igényjogosultak száma, akik a törvény rendelkezéseinek megfelelően jogosultak kárpótlásra, akkor egy külön törvényben kerüljön meghatározásra tételesen, összegszerűen a kárpótlás összege. Ezt a javaslatot a koncepciónk Bvariánsaként terjesztettü k elő, és ez a javaslatunk az ajánlás 21. pontjában szerepel. A többi indítványunk, mint említettem, következménye ezeknek a javaslatoknak. Ezért azon túl, hogy utalok arra, hogy van még általunk jegyzett javaslat, azt hiszem, külön érvelni, indokolni mell ette nem fogok. Köszönöm szépen. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Sepsey Tamás úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Nagy jelentőségű törvényjavaslat részletes vitája folyik ebben a házban. Nagy jelentőségű egyrészt azért - mint ezt már a korábbi beszédeimben kifejtettem , mert a kárpótlási törvények vitája mindig egyfajta szembenézés a magyar történelemmel; szem benézés a múlttal, méghozzá abból a kötelességérzetből fakadóan, hogy a múlt rendszerek által okozott sérelmet szenvedettek joggal tarthatnak igényt arra, hogy a jogfolytonosság alapján egy állam kérjen tőlük bocsánatot, és amennyire teheti, próbálja meg a nyagilag jóvátenni a valójában jóvátehetetlen sérelmeket. Nekünk, törvényhozóknak viszont nagyon nagy nehézségünk az, hogy fél évszázadra visszamenőlegesen kell bizonyos dolgokat figyelembe vennünk, és olyan sérelmekért orvoslást nyújtanunk, amely sérelmek nagyon régen történtek, ezért az utólagos orvoslásuk számos esetben csak viszonylagos lehet. Ebben az orvosolt körben valójában nem lehetünk tekintettel arra, hogy ki, mikor, milyen nagyságú sérelmet szenvedett, mert egységes szemlé lettel kell kárpótolnunk ezt a részt. Most az 1992ben hozott törvény néhány - és ezt hangsúlyoznám: néhány - alkotmánysértő rendelkezésének kiigazítására kerül sor. Tehát korántsem volt helytálló az a néhány megállapítás az általános vitában, hogy ez a tö rvény teljes egészében rossz volt, helytelen elvi alapokon nyugodott. Az Alkotmánybíróság sem kifogásolta számos rendelkezését. Amivel egyet kell érteni, az az Alkotmánybíróságnak egy értékítélete, hogy bizonyos szabadságelvonások, úgymond a deportálás és
