Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - István József (FKGP) - a pénzügyminiszterhez - "Lesz-e szegénységpolitikai program a magyar középosztály megmentésére?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
1709 István Jó zsef (FKGP) - a pénzügyminiszterhez - "Lesze szegénységpolitikai program a magyar középosztály megmentésére?" címmel ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! István József úr, a Független Kisgazdapárt képviselője kérdést kíván feltenni a pénzügymini szternek "Lesze szegénységpolitikai program a magyar középosztály megmentésére?" címmel. István József képviselő urat illeti a szó. ISTVÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Független Kisgazdapárt mindenkor különös felelő sséggel viseltetett a nemzet megtartó erejének, a magyar középosztálynak a sorsa iránt. Többször rámutattunk, hogy az ide tartozó néprétegek viselik a stabilizációnak, a modernizációnak nevezett megszorító intézkedések minden terhét, köztük: a bérből és fi zetésből élők, a munkanélküliek, a járadékosok, a segélyezettek, az egészségkorlátozottak, a nagycsaládosok, a pályakezdők és a nyugdíjasok. (Dr. Pető Iván: Ez a középosztály?) Túladóztatott társadalmunkban tőlük származik az adóbevételek 90 százaléka. Fáj dalom, hogy elsősorban a családok és a gyermekek a célpontjai az értelmetlen elvonásoknak. Az emberek 1820 százaléka egészségi állapotát tekintve depressziós. Az anyagi ellehetetlenülés pedig kétségbeejtő egzisztenciális, szellemi, lelki, testi leépülésse l is jár, a nemzet egészségi állapotának romlásával, a nemzet fogyásával és reménységvesztésével. A magyar középosztály körülbelül 35 százaléka a létminimum alatt él, 35 százaléka a létminimum körül. Ez jellemzi az úgynevezett alsó középosztályhoz tartozó néprétegeket. A felső középréteget jelentő 20 százaléknyi értelmiségi, tisztviselői és kisvállalkozói réteg menthetetlenül lecsúszófélben van. A kettéváló társadalomban a fennmaradó 10 százaléké az összes jövedelem 40 százaléka. Ez az összeg azonban aligha kerül vissza a gazdaságba, mert tulajdonosaik magánvagyonként halmozzák fel, nem akarnak arányosan és méltányosan osztozni a közteherviselésből, nem ruháznak be, nem fejlesztenek, nem hoznak létre új munkahelyeket. Kérdezem ezért az államtitkár urat, miut án tömeges elszegényedés várható - és van szegénységpolitika nélkül, államtitkár úr , vane a pénzügyi tárcának... (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) ... vagy a kormányzatnak szegénységpolitikai elképzelése, koncepciója, netán stratégi ája, vagy marad a nyomor filozófiája. Tisztelettel várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : A kérdésre Akar László államtitkár úr válaszol. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt a zzal kezdeném, hogy a magyar középosztály helyzetén nem szegénységpolitikai programmal, hanem a tartós gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésével, s ennek nyomán növekvő életszínvonallal lehet és kell javítani. Amit a képviselő úr elmondott, hogy ki tartozik a középosztályba, az tulajdonképpen a teljes magyar társadalom volt, hiszen bérből és fizetésből élőkről, nyugdíjasokról, munkanélküliekről, sőt kisvállalkozókról is beszélt. Igazából tehát a kérdés az, hogy a teljes magyar társadalom életszínvon alát tekintve mi a helyzet és mire számíthatunk.
